Már kismilliószor bocsájtottam meg neki, viszont Ő újra és újra összetörte a szívem. Ma augusztus 24.-e van, és a koncertjükre készülök a szomszédos városba. Őszintén magam sem tudtam, hogy miért akarok ennyire menni, de muszáj volt látnom. Lassan késznek nyilvánítottam kinézetem, majd kocsiba szálltam. Friss jogsisként kicsit remegett a kezem, de nem érdekelt. Célba vettem Jászberényt, majd meg sem álltam a Riszner József sétányig. Leparkoltam, majd a fényképezőgépem a nyakamba akasztottam, táskáját pedig a vállamra, derekamra kötöttem kedvenc farmerdzsekim, majd lezártam a kocsit. Mikor beértem nyüzsögtek a rajongók, pár lány felismert engem, ám nem mertek leszólítani. Végül is az egész Dance Fitness SE gálaműsora fantasztikus volt. Ők következtek, a lányok rohantak, a tömeg magával vitt. Első sorba kerültem, középre, képtelenség lett volna, ha nem lát meg. Kislisszoltam a hátsó sorba, majd felsétáltam a székekhez, és onnan fotóztam őket. Legfőképp Őt kaptam le legtöbbször. Bár meglepő ez?
Mikor vége lett a koncertnek a korlátokhoz sétáltam, hogy ellenőrizzem a képeket. A lányok felém kezdtek el rohanni, majd teljesen a vaskerítéshez nyomtak. Énekeltek mindenfélét, hülyéskedtek a polgárőrökkel, és a ByTheWay-t kántálták ütemesen. Egyszer csak hatalmas sikításra lettem figyelmes, a lányok még jobban a korláthoz nyomtak. Felpillantottam, majd megláttam Őt. Csodálkozva végignézett rajtam, majd elmosolyodott. Kitörtem a tömegből majd a kijárat felé igyekeztem. Egy üzenetet kaptam, tőle. " Gyere a hátsókapuhoz! " - állt a kijelzőn. Zsebembe csúsztattam a készüléket majd a kapuhoz vettem az irányt, nem sokkal később Ő is jött.
- Kicsim!-ölelt meg. - Hogy-hogy itt vagy? Várj, nem is! Minden rendben van veled?-fogta meg a kezem.
- Hanyagoljuk a témát.-sütöttem le tekintetem.
- Örülök, hogy itt vagy!-simította kezét az arcomra.
- Tulajdonképen én nem, fázok és éhes is vagyok.-léptem egyet hátra.
- Gyorsan letudom őket, és a kocsinál várlak!-nyomott a homlokomra egy puszit, majd elrohant.
Odaballagtam a kocsihoz, majd neki támaszkodtam. Nem sokkal később megjelentek Ők is, Bence egyfajta csodálkozó képet vágott, Peti pedig lepacsizott velem.
- Tehát akkor újra együtt vagytok?-mosolygott Sziki.
- Igen! Mi az, talán azt képzelted, hogy csak úgy eldobom magamtól?-ölelt meg " barátom ".
- Igazából nem tudom.-ráztam meg a fejem.
- Hülyeségeket beszél!-intette le Ya Ou a fiúkat.
- Olyanok vagytok, mint az időjárás!-forgatta meg szemét Bence.
- Dehogy!-szólalt meg Sziki. - Az időjárás biztonságosabb, és sokszor kiszámítható!-nevetett fel Benivel együtt.
- Gyere, hazaviszünk!-karolt át Ya Ou.
- Nem, köszi. Kocsival jöttem, és azzal is megyek haza.-döntöttem fejem vállának.
- Akkor skacok Ti menjetek nyugodtan, én Niánál leszek estére!-mondta, s ezzel a fiúk el is tűntek.
- Ezt mégis hogy gondoltad?-boxoltam vállba.
- Nekem van jogsim, még a kisasszonynak csak próba.-kacsintott.
- Néha utállak.-nevettem el magam.
- Sokszor pedig imádsz!-csókolt meg.
- Állandóan.-öleltem meg.
Hamar hazaértünk, bár barátom esetében ez nem meglepő. Mikor beléptünk a szobámba rögtön az ágyamba vetette magát, felnevettünk. Visszagondoltam a régi időkre, mintha még mindig ott lennénk. Felült, majd mosolyogva felém nyújtotta kezét. Végignéztem rajta, majd hátrébb léptem.
- Mi a baj?-lepődött meg.
- Semmi, csak minden olyan, mint régen.-vontam meg a vállam.
Mosolyogva megfogtam a még mindig felém nyújtott kezét, magára rántott. Egyszerre nevettük el magunkat, majd megcsókolt.
- Hálás vagyok az Istennek, hogy veled lehetek!-ölelt meg szorosan.
- Ugye soha többet nem kell csalódnom benned?-simítottam bal kezem nyakára.
- Még egyszer már nem!-nyomott puszit az orrom hegyére.
Az este folyamán sokáig beszélgettünk, majd reggel mikor felébredtem sehol nem volt. A párnán egy cetli pihent: " Meglepetésért mentem!:) "
