PROMO PICTURE NUMBER ONE

Sziasztok! 

Most jelentkezek, de nem résszel! :)

Ne tartsatok gonosznak.

A tegnapi nap folyamán ByTheWay koncerten voltam, és fergeteges volt! :) Lett pár homályos képem, de lett közös Ya Ou-val ( Ő nyomta meg a gépet, bitch pls közösen tartottunk egy nyomorult kamerát) és Szikivel is. Most viszont a lényeg az, hogy bármit újrahasznosítok :) Tehét itt egy Ya Ou féle promóciós kép/plakát :) :D Remélem tetszik! :) Hamarosan jelentkezek!

#10

  Csak ültem mellette, és fogtam a fejem. El kellett döntenem, hogy mi legyen az elkövetkezendőkben. Vajon most is hazudik, vagy igazat mond? A szívem, mintha egy robogó gőzvonat lett volna, úgy zakatolt. Felnéztem rá, igazából az eddigi szavait alig hallottam, de azt hiszem döntöttem. Kérdő pillantást intézett felém, majd felbátorodtam és megszólaltam.

  - Nézd, lehet, hogy mindketten elrontottuk. Nem mutogathatunk egymásra, hogy Te vagy a hibás! Az óvodás viselkedés lenne, és szerintem mi, és a kapcsolatunk érettebb ennél.-sóhajtottam.

  - Ezzel azt akarod mondani, hogy adsz még egy esélyt?-mosolyodott el picit.

  - Igen.-bólintottam aprót.

Mutatóujjával maga felé fordította fejem, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Tagadni se tudom, hogy még mindig Őt szeretem, viszont nem Ő mentett meg engem két napja. Nem Ő volt az, aki odaállt mellém, fogta meg a kezem és mondta azt, hogy: Együtt megoldjuk! Nem Ő volt, és ez fájt. Felállt, majd maga után húzott a szobámba. Rengeteg közös kép díszelgett a falon, polcon, és egyéb helyeken. Szobám falán poszterek milliói lógtak, mind ByTheWay-es volt, viszont Őt ez nem zavarta, hogy a falról néz rá vissza önmaga.

  - Akkor töltsük hasznosan az időt!-ölelt meg.

  - Mármint?-remegtek meg lábaim.

  - Az enyém vagy!-csókolt meg.

Bizsergő érzés áradt szét a testemen, majd egy könnyed mozdulattal lefektetett az ágyamra. Egyszerre akartam Őt, és féltem tőle. Egy csodálatos érzést tapasztaltam meg, vele. Bármennyire is megbántott a másik, attól még szeretni fogod örökké. Így voltam én Ya Ou-val, utáltam és imádtam egyszerre. Hosszú percek számomra óráknak tűntek, majd hamar észhez is tértem. Vajon tényleg megtettem ezt vele? Megérdemelte ezek után? Magamra rántottam a takaróm, és hátat fordítottam neki.

  - Minden oké?-kérdezte mellém bújva.

  - Persze, csak azon gondolkozok, hogy még pár napja utáltalak.-vontam meg a vállam.

  - Soha többé nem kell átélned azt, amit akkor! Szeretlek, és nekem Te kellesz, nem más!-ölelt magához.

Igazak lennének szavai, vagy ismét szépít? Gondolkozni sem volt időm, az összes gondolatom elhessegette egy csókkal. Vajon innentől kezdve minden más, minden jó lesz? Dudálásra lettem figyelmes, felültem az ágyamon, így pont kiláttam az utcára néző ablakon. Viktor állt a kapuban. Most mit tegyek? Megígértem neki, hogy soha többet nem leszek együtt Ya Ou-val. A fenébe is, szeretem Őt! Viktor számomra egy biztos jövő lenne. Céltudatos, okos, család centrikus. Pech, hogy én az előreláthatatlan jövő felé hajlok. Telefonom csörrent meg, Ő hívott. Ya Ou kérdőn nézett rám. " Felvegyem én? "- valahogy ezt vettem át tekintetéből.

  - Szia!-emeltem fülemhez a készüléket.

  - Hol vagy már az istenért?!-szólt bele idegesen.

  - Figyelj, lenne egy kis probléma. Bia magával hozott Budapestre, és itt kell maradnom határozatlan időre. Sajnálom!-hadartam el.

  - Értem, rendben! Akkor majd később beszélünk, szia!-nyomta ki.

Sóhajtva húztam magamra még jobban a takarót, majd Ya Ou-hoz bújtam. Szükségem volt a védelmére, az erejére. 

  - Hazudtál miattam?-remegett meg hangja.

  - Nem miattad, magam miatt. Nem szeretnék egy tanú lenni a bíróságon!-kuncogtam.

  - Szeretlek!-nyomott a fejem búbjára egy puszit.

A napok teltek, és ismét együtt voltam vele. Sokan bolondnak tartottak, köztük Bia és Bence is, de nem érdekelt. Lilivel az eset végére egészen jóban lettem, Ya Ou pedig újra csak velem van. Éppen az ágyban feküdtünk, és laptopon néztünk egy filmet. Most nyugodtság volt és béke. 

  - Kincsem, ugye szeretsz, és bízol bennem?-nézett rám félénken.

  - Persze! Milyen hülye kérdés ez?-lepődtem meg.

  - Csak szerettem volna tudni!-mosolygott majd megcsókolt.

A nap további részében elmentünk Biankáékhoz, egy kerti partira. Tehát ismét itt vagyunk, egy grillezős estén. A kis csapatunk megint összeült, hogy elmeséljük mi történt velünk az elmúlt két hónapban.

És ismét itt voltunk. Adrienn a telefonját bújta vigyorogva, Vanessa és Jiayun egymásba voltak gabalyodva, Bence és Bia a húst sütötték, Sziki és barátnője, Lili még nem érkeztek meg, én és Ya Ou a kert eldugottabb részében leültünk a fűbe egy nagy fa alá. Elmúlt a nyár, de a szerelmünk még mindig tart. Rájöttünk, hogy a tündérmeséket író abnormális embereknek kicsit igazuk van. Az emberek változnak, mint a béka, aki királyfi lett, mint az egykoron kedves nő, aki gonosz mostoha lett. Mi is változtunk, rengeteget.

Hamarosan újra jelentkezek egy kis trailerrel! :) Addig is ünnepeljetek egy kicsit, és bulizzatok!:) A sulival én is újra jelentkezni fogok, és kicsit megpróbálom színesebbé tenni a hétköznapokat. Mondjuk alapul imádom az őszt, sok színes falevél, narancssárga töklámpások, halloween, és ehhez hasonló kis cuki ünnepek! Na de nem rabollak téged tovább!:) Ha unatkoznál, akkor esetleg olvasd el újra, ahogy Bianka is!:) See you soon..:)

Kovács Antónia

író/szerző

#9

Két napja nem láttam a barátaim, két napja törték össze a szívem, két napja élek ismét Nagykátán. Viktor rakott elém egy tányér rántottát egy kis teával. 

  - Terveztél mára valamit?-ült le velem szembe.

  - Szerinted?-löktem arrébb a tányért.

  - Hát..-húzta a száját. - Én terveztem valamit mára, de abba neked is bele kell egyezned.-mosolygott.

  - Lökd ki gyorsan.-fontam keresztbe karjaim a mellkasom előtt.

  - Elmehetnénk strandra, aztán meg mondjuk moziba is.-vetette fel a tervét.

  - Mondhatok jobbat?-kérdeztem.

  - Parancsolj!-bólintott.

  - Felmehetnénk az egyik plázába, ehetnénk pizzát, majd vehetnénk pár cuccot és jöhetnénk haza.-fürkésztem arcát.

  - Remek, akkor öltözz és indulunk!-mosolygott, majd nyomott a homlokomra egy puszit.

  - Oké!-pattantam fel a helyemről.

Bianka szemszöge

Napok óta nem beszéltem már Niával, viszont most én, Bence és Ya Ou Nagykátára tartunk, hogy megtudjuk minden oké vele.

  - Haver, Niáék hol laknak?-szólt hátra barátom a gitározó srácnak.

  - A gimnáziumnál fordulj jobbra, aztán balra és ott vagyunk.-mondta rezzenéstelen arccal.

Mit mondhatnék? Sajnálom, de magának csinálta ezt az egészet. Leparkoltunk a hatalmas ház előtt, majd Ya Ou becsöngetett. Minden bizonnyal Nia anyukája jöhetett ki, hiszen tudtommal más nem lakik itt.

  - Jó reggelt!-intett az anyuka számára már jól ismert fiú.

  - Hát Te mit keresel itt fiam?-mosolygott az idősebbik.

  - Aranka, a lánya itthon van? Beszélni szeretnék vele.-vakarta meg tarkóját a hős szerelmes.

  - Nincs. Nálad lakik, nem?-nyitotta ki a kaput.

  - Igazság szerint két napja eltűnt az előző barátjával.-sütötte le tekintetét.

  - A Viktor gyerek!-csapott az anyuka a homlokára.

  - Igen.-húzta a száját Ya Ou.

  - Gyertek be, mindjárt előkerítem a lányom!-tárta ki a kaput.

Bearaszoltunk libasorba, majd leültünk a nappaliba. Egy hosszú telefonbeszélgetés után az anyukája ült le közénk. Elmeséltünk neki mindent, ami történt, és ami történni fog. Ya Ou úgy gondolja, hogy egy utolsó esélyt kér a barátnőjétől. Tény és való, Lili sokat járt Ákosékhoz, bár eddig úgy tudtam, hogy Maykee-ra hajt, vagy Botira. Rövidesen nyílt a bejárati ajtó, majd Nia és Viktor beléptek rajta. 

  - Bia!-ölelt meg azonnal.

  - PONT EZZEL A CSÁVÓVAL?-akadtam ki.

  - El kell magyaráznom valamit.-lépett hátra egy lépést. - Viktorral azelőtt jártam, hogy megismertem Ya Ou-t. Több mint négy évig voltunk párkapcsolatban, Ő segített nekem néhány napja. Anya, tudtad, hogy megcsalt?-mutatott a mögöttem álló fiúra.

  - Ya Ou téged?-nézett furán a lányára.

  - Igen.-felelt hallgatagon.

  - Nia, beszélhetnénk?-lépett elé a barátja, vagy a volt barátja. 

  - Szerintem semmi beszélnivalótok nincs!-húzta magához a barátnőmet Viktor.

  - Szerintem hagy döntse ezt el Nia!-lépett haverja védelmére a barátom.

  - Mit akarsz mondani?-lábadt könnybe a lány szeme.

  - Semmi nem az aminek gondolod, Lilinek ez egy beteges berögződése! Szerinted utánad jöttem volna, ha nem szeretnélek?-tette fel az igazán nyomós kérdést Ya Ou.

  - Két napig tartott búcsúzkodni Lilitől? Sajnálom Ya Ou, de ezt még szerintem Te se hiszed el. Miért kellett etetned azzal, hogy minden rendben van? Simán szakíthattál volna az indokkal, hogy már egyszerűen nem vagy hajlandó elviselni. Miért éppen a megcsalás volt a választásod?-érvelt vissza egy igazán jót a barátnőm.

Órákig hallgattuk még az erősebbnél, erősebb kérdéseket. Végül a hívatlan vendég távozott, de a két ember, akik eddig egy párt alkottak tovább veszekedtek. Bencével észrevehetetlenül kislisszoltunk, és körülnéztünk kicsit Nagykátán. Fagyiztunk, császkáltunk a városban, egy csodás napot töltöttünk el egymással.

  - Szeretlek!-húzott magához.

  - Én is téged!-fúrtam arcom mellkasába.

  - Be szeretnélek mutatni anyukámnak.-suttogta.

  - Tessék?-lepődtem meg.

Teljesen sokkolt az ötlete, hiszen eddig az ilyesmi nem merült fel soha. Persze anyum már ismeri Bencét, de arra sose került sor, hogy én is megismerhessem az édesanyját. Nagyon örültem, és minden gondolatomat lekötötte Bence terve. Mire visszaértünk Nia és Ya Ou egymás mellett ültek, szorosan. Meglepő volt számunkra a dolog.

  - Figyeljetek, én majd holnap felkeveredek valahogy Pestre. Menjetek csak nyugodtan!-mondta remegő hanggal Ya Ou.

  - De mire jutottatok?-kíváncsiskodtam.

  - Majd elmondjuk!-mondta Nia halkan.

  - Rendben! Sziasztok!-tolt ki Bence.

Hazafele végig azt beszéltük, hogy mi lehet most. Nem tudom, hogy én megbocsájtanék-e Bencének. Mondjuk soha nem csalna meg, de nem tudom, hogy mihez kezdenék.

#8

Napokkal, hetekkel később Adri zokogva keresett fel engem. Nem számítottam rá, ezt az öltözékem is tükrözte. Mamusz, rövid edzőnadrág és egy fehér póló volt rajtam, arról nem is beszélve, hogy ajtót is egy bögre kakaóval kezemben nyitottam.

  - Adri?-szólongattam barátnőm.

  - Én ezt nem hiszem el! Neked említette?-ült le a konyhában.

  - Persze, gyere be!-csuktam be a bejárati ajtót. - Mit és ki?

  - Olivér!-sírt továbbra is. 

  - Elsején beszéltem vele utoljára.-görgettem okos telefonom kijelzőjén megjelenő híváslistát.

  - Tegnap valami szörnyűséget közölt velem!-törölgette arcát.

  - Mit?-nyújtottam át neki zsebkendőkészletünk maradék száz darabját.  

  - Hányadika van ma?-szipogott.

  - Nyolcadik hónap harmadik napja. Miért?-hadartam el.

  - Tegnap ugye Olivér elkapott egy csúnya vírust, és nem állt színpadra se a srácokkal.-taglalta.

  - Igen, Ya Ou még magával is vitt.-gondolkoztam el.

  - Olivér ki fog lépni a bandából és kimegy külföldre. Itt hagy, meg se kérdezi, hogy akarok-e vele menni!-kezdett megint sírni.

És BUM! Olyan érzés kapott el, mintha mellkasba vágtak volna. Olivér kilép, itt hagyja Adriennt. Tartanom kellett magam, hisz most szüksége van valakire. Órákig zokogott a nappalinkban, majd hamarosan beesteledett, de Ő csak sírt és sírt.

  - Kérsz egy pohár limonádét, vagy valamit?-álltam fel.

  - Nem, köszi. Szerintem én lassan megyek, hiszen még anyuéknak is el kell mondanom a hírt.-törölgette szemeit miközben az ajtó felé lépkedett, ami épp kinyílt.

  - Itt meg mi történt?-pillantottam meg Ya Out. 

  - Te is tudtad!-viharzott ki Adrienn.

  - Őt meg mi lelte?-pislogott nagyokat barátom.

  - Olivér itt hagy mindenkit.-lábadt könnybe a szemem.

  - Szóval tudsz róla.-hajtotta le a fejét.

  - Miért nem szóltál egy árva szót sem?-néztem rajta végig.

  - Úgy gondoltam, hogy tudatni fogja veletek is. Minden rendben?-rúgta le magáról a cipőjét.

  - Semmi nem oké, semmi nem úgy alakul ahogy elterveztük!-ültem le a kanapéra.

  - Kincsem, nyugodj meg!-ült le mellém.

Szó nélkül megölelt, majd az ölébe húzott. Sírtam, amit szerintem minden normális ember tenne. Elvesztettem az egyik legjobb barátom. Hogy másképp reagálhatnék? Csak ültem és zokogtam a karjaiban, ami jelen pillanatban nekem egy menedék volt. A csengő szavára lettem figyelmes hirtelen, majd egyre sűrűbben hallottam azt az átkozott hangot. Ya Ou felállt és az ajtóhoz sietett.

  - Szia!-köszönt önfeledten boldogan egy ismerős hang. - Olyan rég találkoztunk, és gondoltam, hogy ideje bepótolni mindent! Ő ki?-mutatott rám a nappaliba beérve.

  - Lili, szerintem most nem alkalmas.-állt elé a barátom.

  - Ő MÉGIS KICSODA?!-kezdett el kiabálni Lili.

  - A barátnőm!-fogta meg Ya Ou a kezem.

  - Egyébként Kovács Antónia!-nyújtottam a szabad kezem.

  - Péterffy Lili.-rázta meg gúnyosan a jobb kezem.

  - Lili, mi lenne ha most elmennél?-tolta ki barátom a váratlan vendéget.

  - Mégis mióta van neked barátnőd?-lökte meg Lili Ya Ou-t.

  - Mi folyik itt?-lépett be Ákos az ajtón Botonddal.

  - Ya Ou megcsalt!-sikítozott Lili.

  - Nia?-nézett rám Ákos nevetve. - Niával már több, mint egy éve járnak.

  - MI?-csak ennyit bírtam kinyögni.

  - Én vagyok Ya Ou barátnője!-lépett felém Lili.

  - Akkor ezer bocs, én már itt sem vagyok.-léptem be a közös hálónkba.

Felfogni nem bírtam, és nem is akartam. Csak összeszedtem pár cuccom, majd tárcsáztam ŐT. Nem gondoltam volna, hogy valaha is újra felkeresem. Legutóbb egy éjszakai fürdőzésen láttam, azóta egyszer beszéltünk. 

  - Nia!-nevetett bele a telefonba. - Rég beszéltünk. Mi a baj? Miért hívsz?-hangja épp olyan boldog volt, mint amikor kijelentette, hogy mi egy pár vagyunk.

  - Viktor, bajban vagyok.-sírtam el magam.

  - Mi történt?-komolyodott meg a hangja.

  - Megcsalt.-dörzsöltem meg a szemem.

  - Gyere el a keleti pályaudvarig, ott várlak!-mondta. - Tudod, hogy én itt vagyok neked.-suttogta.

  - Köszönöm!-nyomtam ki a készüléket.

Felkaptam a fejem az ajtó nyitódására. Ő állt ott, akit jelen pillanatban utáltam és szerettem egyszerre. Elállta az utam, így kimenni nem tudtam.

  - Mióta tart?-vettem vállamra a táskám.

  - Egy hónapja.-hajtotta le a fejét.

  - Egy évet eldobsz miatta?-kérdeztem.

  - A menedzsere találta ki, hogy járjunk.-szorította össze az ajkait.

  - Megvan arra az ok, hogy miért dobtál el. Jobban szereted, okos és csinos lány, nem mellesleg idősebb is. Sokáig!-töröltem le a könnyeim majd arrébb löktem az ajtóból.

  - Nia! Kérsz te is palacsintát?-mosolygott Botond.

  - Köszi, de nem. Sok sikert a továbbiakban srácok!-intettem nekik, majd kiléptem az ajtón.

A lépcsőház visszhangzott a lépteimtől, majd a nevemre lettem figyelmes. Valaki kiáltott utánam, bár neki, nekünk már mindegy volt. Felnéztem, majd láttam, hogy rohan utánam. 

  - Kérlek ne menj el!-ragadta meg a karjaim.

  - Sajnálom, ezt az utat hagytad nekem.-simítottam meg arcát.

  - Adj egy esélyt! Nem akarlak elveszteni!-fogta meg a csuklóm.

  - Adj nekem időt, és adj magadnak is! Ha úgy érzed döntöttél akkor keress!-fordultam meg, majd lesiettem a lépcsőn.

Néhány perc múlva a keletinél ácsorogtam, és vártam rá. Nem kellett sokáig toporognom az esőben, hiszen egy fekete autó parkolt le mellettem. Ismerős volt, hiszen évekig ezzel vitt mindenhová . Kiszállt,majd rögtön megölelt. Bevallom, kicsit hiányzott már az a törődés, amit Ő adott.

  - Nem ezt mondtam neked?-szorított magához.

  - Köszönöm, hogy itt vagy!-szipogtam.

  - Gyere, még a végén megfázol!-terítette rám a kabátját. - Te, az ott nem a megcsalód?-mutatott a hátam mögé.

Tényleg ott volt, felém futott, de Viktor megállította. Igazából megöleltem volna Ya Ou-t, de jobb volt, hogy mégsem tettem. A haza vezető úton írtam a csajoknak üzenetet, hogy vége van. A telefonom folyamatosan hangjelzést adott, de Viktor egy csettintéssel elintézte ezeket. Nem a házunkhoz vitt, hanem egyenesen hozzá. Meglepett a dolog, de legalább nem kell vacsora közben elmesélnem a történteket.

#7

A Nap alacsonyan volt, nyugodni készült. Egy büfé előtti asztalnál ültünk, és hamburgert fogyasztottunk. Frusztráló érzés volt egyedüli lányként, de a fiúk megértették, hogy nehéz időszakon megyünk most keresztül. Viszont nyugtom itt sem volt, és ezért kicsit irigyeltem a Napot. Bianka, Vanessa, és Adri is folyamatosan üzenetekkel bombázott, persze hiába valóan. Barátom egy másodperc alatt blokkolta a telefonom, így további üzeneteket nem kaptam, aminek szívből örültem. Lassan befejeztük a vacsorának nem nevezhető falatozást, majd a hotelbe igyekeztünk. Fél úton persze feltűnt pár rajongónak, hogy Ők AZOK a fiúk, reflex szerűen lehajtottam a fejem, majd jobban szedtem a lábam. Egy kéz a csuklómhoz kapott, és maga mellé rántott, Ő volt az. Átkarolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, a fiúkkal hamar beértünk a szálláshelyünkre.

  - Ki megyünk egyet sétálni?-mosolygott barátom a lépcsőnél.

  - Persze.-bólintottam, majd megöleltem.

Visszasétáltunk a part szélére, Balatonfenyveshez sok emlék köt. Kicsi koromban a szüleimmel ide jártunk kicsit kikapcsolódni, ez volt életem első leghosszabb útja. Csak andalogtunk, és szorosan fogtuk egymás kezét. Sok minden szóba jött, köztük a reggeli eset is.

  - Miért nem tudsz magasról tenni mások véleményére?-sóhajtott nagyot.

  - Csak rosszul esett apu szájából.-kaptam fel a fejem.

  - Felnőtt nő vagy, Te döntésed, hogy kivel akarsz lenni.-húzott magához. - És remélem velem akarsz lenni.-nevetett fel.

  - Örökké!-mosolyogtam.

Késő estig kint voltunk a vízparton, majd leültünk a homokba, ahol a gyerekek pár órával ezelőtt fájó szívvel rombolták szét remekművüket. Kezdett hideg lenni, így picit közelebb ültem barátomhoz. Csillagok milliói tündököltek felettünk, és a Hold egy lámpaként világított ránk.

  - Fázol?-ölelt magához.

  - Kicsit.-ásítottam.

  - Álmos vagy?-kuncogott.

  - Nagyon picit.-pislogtam nagyokat.

  - Visszamenjünk?-kérdezte egy mosoly kíséretében.

  - Maguk mit keresnek itt? Nem tudták, hogy ilyenkor tilos a parton lenni?-vakított meg minket egy elemlámpa fénye.

  - Elnézést, már itt sem vagyunk!-álltam fel.

Ya Ou követte a példám, majd a hotelbe sétáltunk vissza. A szobánkba beérve lerúgtuk magunkról a papucsokat, majd a háló felé vettük az irányt. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd az ajkaimra tért. Picit ellöktem magamtól, majd lesütöttem a tekintetem.

  - Szerintem lefürdök és alszok, hosszú volt a mai nap.-erőltettem magamra egy kis mosolyt.

  - Rendben. Nézünk egy filmet addig?-fordult a táskám felé.

  - Igen, elhoztam a Nagyfiúk második részét DVD-n.-nyitottam be a fürdőbe.

Megengedtem a meleg vizet, majd beálltam alá. Nem akartam gondolkodni, mert általában abból csak a baj származik. Gyorsan akartam végezni a fürdéssel, vissza akartam menni hozzá és megölelni. Magamra kaptam egy törölközőt, és elzártam a vizet. Kiléptem a fürdőből, Ő pedig éppen akkor guggolt le a lejátszóhoz. Köhintettem egyet, majd rám nézett. Láttam rajta, hogy kicsit megleptem, de felállt és kérdő pillantást vetett rám. Most mit tegyek? Valljak be neki mindent, hogy csak vele akarok lenni, és hogy öleljen meg, ne engedjen el soha, vagy mondjam azt, hogy mehet Ő is fürdeni? 

  - Mi a baj, kicsim?-mosolyodott el.

  - Én csak..-nyeltem nagyot. - Ölelj meg, kérlek!-csúszott ki a számon.

  - Tessék?-mosolygott. 

  - Ölelj már meg!-dobbantottam egyet a lábammal.

Egy szót se szólt, megölelt. Vizes voltam, de nem érdekelte. Karjai között biztonságot éreztem, majd ismét megszólaltam.

  - Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni! Melletted akarok ébredni mindennap.-hunytam le a szemeim.

  - Költözz hozzám!-mondta hirtelen.

  -Micsoda?-toltam el magamtól.

  - Egy éve járunk, ha a kapcsolatunk ki bírta idáig, akkor ezután is kibírja!-fogta meg a kezem.

  - Átgondolom.-ültem le az ágy szélére.

  - Az előbb hallottak alapján én nem gondolkoznék.-ment be a fürdőbe, ezzel magamra hagyva.

Felvettem magamra a pizsamám, majd bebújtam az ágyba. Ya Ou épp akkor végzett, befeküdt mellém, majd elindította a filmet. Nem szóltam hozzá, csak ránéztem. Szemüvegének lencséjében tükröződött az, ami a televízióban látható volt. Rám nézett, majd magához húzott.

  - Sajnálom, csak tudod elragadtak az érzelmek.-haraptam alsó ajkamba.

  - Soha ne kérj ezért bocsánatot!-simította meg a derekam.

  - Átgondolom ezt a költözést, megígérem.-öleltem meg.

  - Nem muszáj, megértem, ha azt mondod,hogy nem. Azt gondoltam a kapcsolatunk van már annyira erős, hogy ezt meglépjük.-szorított magához.

  - Szerintem is elég erős kapcsolatunk van, de egy saját ház, vagy albérlet húzós lenne.-ültem fel.

  - Igen, sajnos ez igaz.-ült fel Ő is.

  - Azt szeretném, ha hozzám költöznél!-pusziltam meg.

  - Komolyan?-döbbent le.

  - Igen!-mosolyogtam.

  - Skacok segítsetek!-rontott be Bence. - Bia szakítani akar, mert szerinte nem törődök vele és mert most sincs velem itt a Balatonon. Én nem akarok szakítani! Szeretem Őt!-sírta el magát.

Bencével mindig is jó viszonyt ápoltam, ahogy Szikivel is, de Olival van a legszorosabb kapcsolatom a fiúk közül. Elég mélyen érintett engem is az, hogy Bia szakítani akar két év után. Reflex szerűen megöleltem a zokogó haverom, majd elláttam jó tanácsokkal. Én, mint kívülálló személy is úgy láttam,hogy hanyagolja a barátnőm. Így azt tanácsoltam neki, hogy induljon el, és hozza ide most azonnal kedvesét,ha fontos neki. Hevesen bólogatva távozott, majd hallottuk, hogy becsukja az autó ajtaját.

  - Az én szerelmem most mentett meg egy kapcsolatot. Hogy lehet az, hogy ma reggel mégis szakítani akart?-nézett rám mosolyogva a barátom.

  - Óriási hiba lett volna,maradjunk annyiban!-kacsintottam.

Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Hamarosan azt vettem észre, hogy szinte már fekszem rajta. Gyorsan elváltam tőle és felkeltem az ágyból.

  - Hozok be rágcsát a filmhez. Mit kérsz?-fordultam hátra az ajtóból.

  - A feneked!-nevetett.

  - Fogd vissza magad!-parancsoltam rá.

  - Tudom, de ez kihagyhatatlan volt.-öltötte ki rám a nyelvét.

  - Hozok chipset.-forgattam meg a szemem.

Mikor visszaértem Ya Ou elindította a filmet, én pedig egy nagy tál chipsszel befeküdtem mellé. Sokat nevettünk a filmen, közben pedig el is fogyasztottuk a nassolni valónkat. Az éjjeliszekrényre tettem a tálat, majd Ő lekapcsolta a filmet. Magához húzott, karjaiban rögtön elaludtam. Sokkal kellemesebb, mint ha az éjszaka kellős közepén zavarja meg álmaim, amiben szint úgy vele voltam. Most éreztem igazán boldognak, és szabadnak magam.