Két napja nem láttam a barátaim, két napja törték össze a szívem, két napja élek ismét Nagykátán. Viktor rakott elém egy tányér rántottát egy kis teával.
- Terveztél mára valamit?-ült le velem szembe.
- Szerinted?-löktem arrébb a tányért.
- Hát..-húzta a száját. - Én terveztem valamit mára, de abba neked is bele kell egyezned.-mosolygott.
- Lökd ki gyorsan.-fontam keresztbe karjaim a mellkasom előtt.
- Elmehetnénk strandra, aztán meg mondjuk moziba is.-vetette fel a tervét.
- Mondhatok jobbat?-kérdeztem.
- Parancsolj!-bólintott.
- Felmehetnénk az egyik plázába, ehetnénk pizzát, majd vehetnénk pár cuccot és jöhetnénk haza.-fürkésztem arcát.
- Remek, akkor öltözz és indulunk!-mosolygott, majd nyomott a homlokomra egy puszit.
- Oké!-pattantam fel a helyemről.
Bianka szemszöge
Napok óta nem beszéltem már Niával, viszont most én, Bence és Ya Ou Nagykátára tartunk, hogy megtudjuk minden oké vele.
- Haver, Niáék hol laknak?-szólt hátra barátom a gitározó srácnak.
- A gimnáziumnál fordulj jobbra, aztán balra és ott vagyunk.-mondta rezzenéstelen arccal.
Mit mondhatnék? Sajnálom, de magának csinálta ezt az egészet. Leparkoltunk a hatalmas ház előtt, majd Ya Ou becsöngetett. Minden bizonnyal Nia anyukája jöhetett ki, hiszen tudtommal más nem lakik itt.
- Jó reggelt!-intett az anyuka számára már jól ismert fiú.
- Hát Te mit keresel itt fiam?-mosolygott az idősebbik.
- Aranka, a lánya itthon van? Beszélni szeretnék vele.-vakarta meg tarkóját a hős szerelmes.
- Nincs. Nálad lakik, nem?-nyitotta ki a kaput.
- Igazság szerint két napja eltűnt az előző barátjával.-sütötte le tekintetét.
- A Viktor gyerek!-csapott az anyuka a homlokára.
- Igen.-húzta a száját Ya Ou.
- Gyertek be, mindjárt előkerítem a lányom!-tárta ki a kaput.
Bearaszoltunk libasorba, majd leültünk a nappaliba. Egy hosszú telefonbeszélgetés után az anyukája ült le közénk. Elmeséltünk neki mindent, ami történt, és ami történni fog. Ya Ou úgy gondolja, hogy egy utolsó esélyt kér a barátnőjétől. Tény és való, Lili sokat járt Ákosékhoz, bár eddig úgy tudtam, hogy Maykee-ra hajt, vagy Botira. Rövidesen nyílt a bejárati ajtó, majd Nia és Viktor beléptek rajta.
- Bia!-ölelt meg azonnal.
- PONT EZZEL A CSÁVÓVAL?-akadtam ki.
- El kell magyaráznom valamit.-lépett hátra egy lépést. - Viktorral azelőtt jártam, hogy megismertem Ya Ou-t. Több mint négy évig voltunk párkapcsolatban, Ő segített nekem néhány napja. Anya, tudtad, hogy megcsalt?-mutatott a mögöttem álló fiúra.
- Ya Ou téged?-nézett furán a lányára.
- Igen.-felelt hallgatagon.
- Nia, beszélhetnénk?-lépett elé a barátja, vagy a volt barátja.
- Szerintem semmi beszélnivalótok nincs!-húzta magához a barátnőmet Viktor.
- Szerintem hagy döntse ezt el Nia!-lépett haverja védelmére a barátom.
- Mit akarsz mondani?-lábadt könnybe a lány szeme.
- Semmi nem az aminek gondolod, Lilinek ez egy beteges berögződése! Szerinted utánad jöttem volna, ha nem szeretnélek?-tette fel az igazán nyomós kérdést Ya Ou.
- Két napig tartott búcsúzkodni Lilitől? Sajnálom Ya Ou, de ezt még szerintem Te se hiszed el. Miért kellett etetned azzal, hogy minden rendben van? Simán szakíthattál volna az indokkal, hogy már egyszerűen nem vagy hajlandó elviselni. Miért éppen a megcsalás volt a választásod?-érvelt vissza egy igazán jót a barátnőm.
Órákig hallgattuk még az erősebbnél, erősebb kérdéseket. Végül a hívatlan vendég távozott, de a két ember, akik eddig egy párt alkottak tovább veszekedtek. Bencével észrevehetetlenül kislisszoltunk, és körülnéztünk kicsit Nagykátán. Fagyiztunk, császkáltunk a városban, egy csodás napot töltöttünk el egymással.
- Szeretlek!-húzott magához.
- Én is téged!-fúrtam arcom mellkasába.
- Be szeretnélek mutatni anyukámnak.-suttogta.
- Tessék?-lepődtem meg.
Teljesen sokkolt az ötlete, hiszen eddig az ilyesmi nem merült fel soha. Persze anyum már ismeri Bencét, de arra sose került sor, hogy én is megismerhessem az édesanyját. Nagyon örültem, és minden gondolatomat lekötötte Bence terve. Mire visszaértünk Nia és Ya Ou egymás mellett ültek, szorosan. Meglepő volt számunkra a dolog.
- Figyeljetek, én majd holnap felkeveredek valahogy Pestre. Menjetek csak nyugodtan!-mondta remegő hanggal Ya Ou.
- De mire jutottatok?-kíváncsiskodtam.
- Majd elmondjuk!-mondta Nia halkan.
- Rendben! Sziasztok!-tolt ki Bence.
Hazafele végig azt beszéltük, hogy mi lehet most. Nem tudom, hogy én megbocsájtanék-e Bencének. Mondjuk soha nem csalna meg, de nem tudom, hogy mihez kezdenék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése