Szilveszter napján a lehető legtovább maradtam az ágyban. Ya Ou szüleinél voltunk karácsony első napján, aztán azóta nálunk, azaz Nagykátán töltjük december utolsó napjait. Viktor azóta többször is keresett, de nem fogadtam a hívásait, üzeneteire nem válaszoltam, egyszerűen ki akartam törölni azt a délutánt. Ya Ou lépett be a szobámba, majd az éjjeliszekrényre rakta a két bögre gőzölgő forrócsokit.
- Hogy aludtál?-kérdezte mosolyogva.
- Szerinted?-nevettem el magam.
- Elvettem megint a takarót?-csapott homlokára.
- A fülembe horkoltál!-löktem meg játékosan.
- Legközelebb csapj meg.-borult az ölembe.
- Soha nem ütnélek meg!-mosolyogtam.
- Ezt fel kellett volna vennem hangfelvételre..-gondolkozott el.
Csak nevetni tudtam rajta. Napok óta úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem, és kezd minden a normális kerékvágásba visszaállni. Hosszasan gyönyörködtem szemeibe, majd egy pillanatra felnéztem. Elbizonytalanodtam, hogy kölcsönös-e az, amit érzek.
- Mi a gond?-ült fel rémülten.
- Szeretsz még?-töröltem meg szemeim.
- Mindennél jobban!-ölelt meg. - De ne sírj kérlek! Nincs rá okod, és nem is hagyom!-kiáltott fel mondandója végére.
Abban a pillanatban elkezdett csikizni, valami őrületes módon. Próbáltam ellenkezni, de sokkal erősebbnek bizonyult, majd kezeimet fejem mellé szorította és fölém kerekedett.
- Többet ilyen meg se forduljon a hülye fejedben!-mosolygott.
- Muszáj ezt megígérnem?-nevettem.
- Igen! Mégis minek csikiztelek halálra?! Nincs ám ingyen a csikizésem!-kacagott.
- Beszóltál?-lepődtem meg játékosan, majd arcába fújtam.
- Be!-nevetett majd óvatosan közelebb hajolt.
Ajkai szinte súrolták az enyém mikor kopogtattak az ajtómon. Elmormolt halkan egy "fenébe" szót, majd mellém feküdt és arcát tenyerébe temette. Anyu lépett be az ajtón.
- Megzavartam valamit?-lépett egyet azonnal vissza.
- Dehogy is! Mit szeretnél?-mosolyogtam.
- Ma még maradtok, vagy mentek?-kérdezte.
- Megyünk.-morogta Ya Ou.
- Ebédre azért még maradtok?-szegezte a kérdést barátomnak picit ingerülten.
- Lehet, de nem akarok egy dugóba belefutni.-ült fel mellettem.
- Miért nem maradtok itt estére?-kérdezte anyum.
- Viktornak bármikor eszébe juthat, hogy felkeressen, és Ya Ou lakására nem merne jönni.-vontam meg a vállam.
- Ha meggondolnátok magatokat, mi estére megyünk el.-kacsintott majd távozott.
Ya Ou morogva feküdt vissza, én pedig ráültem a hasára, majd lehajoltam hozzá. Kérdő pillantást vetett rám, majd elvigyorodott.
- Semmi olyan ne jusson az eszedbe!-csaptam mellkasára.
- Azt mondtad, hogy soha nem ütnél meg!-szomorodott el.
- Mi lenne ha itt szilvesztereznénk?-mosolyogtam.
- Persze, amit én mondok az elmegy a füled mellett.-fordította jobbra a fejét.
- YA OU!-kiáltottam el magam.
- Még soha nem hívtál a nevemen. Akkor most ez sértés?-nézett mélyen a szemembe.
- Hogy lehetsz ennyire gyerek?-támaszkodtam a homlokom fogva a térdének.
- Maradhatunk.-ült fel.
Ismét egész közel hajolt, s most már sikerült megcsókolnia. Szinte összenyomott felsőteste és a combjai közé.
- Kinyomod belőlem a szuszt!-nevettem.
- Dehogy!-mosolygott.
****
Az este folyamán anyuék már nem telefonáltak, én és barátom pedig ünneplőbe bújtunk, mert miért ne. Ya Ou felém fordult egy féloldalas mosollyal, és azt hiszem pont akkor haltam meg. Tökéletesen festett, és ez a kifejezés közel sem állt a valósághoz. Tudjátok, tipikusan az, amikor elolvadsz tőle. Én csak egy egyszerű fekete ruhát öltöttem magamra, és egy kisebb körömcipőt, csak hogy ne tűnjek törpének barátom mellett.
- Mehetünk?-karolt át.
- Hova?-néztem rá furcsán.
- Nem tudom, de ez ide illő lett volna.-vonta meg a vállát.
Csak kapcsolgattunk a csatornák között, majd inkább kimentünk a konyhába, semmi értelmes nem volt a tv-ben. Felültem a konyhapultra, míg Ya Ou csak neki támaszkodott.
- Viktor keresett?-kérdezte komoran.
Vettem egy mély lélegzetet, majd leszálltam és szembefordultam vele. Úgy éreztem ideje elmondanom neki mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése