#2

  Egyre kíváncsibb lettem ahogy elhagytuk Budapestet. Izgultam, bár mellette soha nem féltem. Telefonom iszonyatos rezgésbe kezdett a táskámban. Bia hívott, tehát ez azt jelentette, hogy elfeledkeztem valamiről. Jellemző.

  - Drága egyetlenem, hol vagy?-szólt bele idegesen.
  - Úton vagyunk.-feleltem nevetve.
  - Ugye a moziba? Tudod mióta itt dekkolunk?!-úgy látszott nem volt vicces kedvében.
  - Nem tudom, hogy hova megyünk.-váltottam komoly hangnemre.
  - Mondd a drága barátodnak, hogy ezért nagyon meg fogja járni! Itt van mindenki, Bence, Olivér, Peti, Vani, Jiayun, Adri meg én is. Ti pedig eltűntök, hát szép!
  - Sajnálom, de majd bepótoljuk!-ígértem meg.
  - Be kell tartanod!-bontotta a vonalat.

Nagyokat pislogva raktam el a telefonom a zsebembe, majd a barátomra néztem, aki az útra koncentrált. Nem akartam zavarni, így belemélyedtem az ülésbe.

Bianka szemszöge

  A lányok a fiúkkal helyet foglaltak, egyedül Bence maradt kint velem. Idegesen dobtam telefonom a táskámba, Ő csak meredt rám fürkésző tekintettel.

  - Minden oké?-simította meg a derekam.

  - Hogyne, a drágák kitalálták, hogy nem jönnek moziba a csapattal, hanem elmennek valahova szó nélkül. Tök happy vagyok.-forgattam meg a szemeim.

  - Mi is ilyenek voltunk, nem emlékszel?-mosolygott majd nyomott az arcomra egy puszit.

  - Már ezer bocsánat, de mi mindig szóltunk, ha lelépünk valahova!-vágtam csípőre a kezem.

  - Persze szívem, ahogy szeretnéd.-nevetett ki.

  - Vavra Bence, most azonnal fejezd ezt be!-böktem meg a hasát.

  - Szeretlek!-húzott magához.

  - Én is!-öleltem meg.

Bementünk a huszonegyes terembe, majd megkerestük a székeinket. A Csajok bosszúja című filmet néztük meg, ami elég jónak ígérkezett. Rengeteget nevettünk, majd a film végén elmentünk pizzázni. 

  - Estére szerintetek visszaérnek?-kérdezte Olivér a csapatot.

  - Niáék? Egészen biztosan, úgysem történik SEMMI.-felelt Vanessa, és nyomta meg a "semmi" szót.

  - Mármint?-érdeklődött Sziki.

  - Ne hangoztassuk, ez az ő magánéleti dolguk.-szólt az érdekükbe Adrienn.

  - Én azért kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan bírják ki egymás mellett.-vonta meg a vállát Jiayun.

  - Most ezt mire érted?-fordult barátja felé Vani.

  - Semmire. Csak soha nem vitáznak, nem féltékenykednek meg ilyenek.-nézett barátnőjére.

  - Most ezzel mire célzol?-kezdett ideges lenni Vanessa.

  - Nyugodj meg, semmire!-puszilta meg a halántékát.

Elmosolyodtam a kis jelenetükön, elvégre Vanit ezer éve ismerem, és örülök, hogy végre boldog. Bence megsimította a kezem, majd nyomott egy puszit az arcomra. Soha nem vittük annyira túlzásba a romantikázást a csapatunk jelenlétében, nem volt rá okunk. Bizonyítani felesleges lett volna, mindenki boldog, és nem kell mutatni, hogy nálunk is minden rendben van. Lassan befejeztük az evést, és estére megbeszéltünk egy kis sétát a Duna-parton. A biztonság kedvéért Olivér küldött egy üzenetet Niának, hogy ha van kedvük, akkor tudjanak csatlakozni. Én haza mentem, nem Bencéhez. Muszáj volt kicsit külön lennünk. Ki tudja? Talán még jót is tesz az egyedüllét.

#1

  A telefon fénye pillanatokon belül bántotta a retinám. Ki lehet az az elmeháborodott, aki az éjjel kellős közepén keres? Persze a választ jó magam is tudtam, de az ember reménykedik, így én is reménykedtem. Simán feladhattam volna a próbálkozást a tovább alvással, viszont nem ezt tettem. Küzdöttem, de hívó felem túl kitartó volt, mint a való életben is, tehát a fülemhez emeltem a készüléket.

  - Bátor ember, mondd mit akarsz!-morogtam.
  - Felébresztettelek?-lepődött meg a barátom.
  - Nem, kómában voltam te szerencsétlen! Szerinted?!-magasról tojtam arra, hogy a szüleim felébredhetnek.
  - Beengedsz?-nevetett.

Nos igen, Ő ezt már megszokta. Folytonosan nyúztuk egymást az éjszaka közepén, de mégis szeretettel gondoltunk a másikra. Felügyeskedtem magam az ablakpárkányomhoz, majd kinyitottam az üvegajtót. Ő ott állt és mosolygott rám, mint látszott, sokkal élénkebb mint én. A szüleim egy év elteltével megszokhatták már, hogy Ya Ou mindig eljön váratlanul. És így is volt, ha esett, ha fújt, ha havazott, ha fullasztóan meleg volt, ha a szúnyogok marták össze, Ő ott volt és mosolygott.

  - Feng Ya Ou Ferenc, remélem nyomós okod van rá, hogy itt legyél!-morogtam.
  - Én is szeretlek!-nevetett.

Mit vártam volna tőle? Ő ilyen, én pedig szintén ilyen. Ha ideges vagyok és kiosztom Ő csak nevet, és ez fordítva is igaz. Ledobtam a kulcsaimat, Ő pedig szokás szerint nyitotta a kaput és zárta is, majd szép lassan felért a szobámig. Egy csókkal üdvözölt, majd megölelt. Így telt a hajnalom.

  Budapest egyik kávézójában vártam a lányokat, miután Ya Ou-t leteremtettem, hogy nem kapok tőle levegőt. Persze viccesen fogadta és befogta az orrom, én pedig orrhangon mondtam tovább a magamét. Szerettem benne, hogy nem sértődik meg feleslegesen, de ha megteszi, akkor annak tényleg nyomós oka van.

  - Ezer bocsánat!-huppant le Bia a helyére.
  - Hosszú volt az éjszaka?-mosolyogtam gonoszan, majd a kávémba kortyoltam.
  - Ezt ne mondd még egyszer!-nézett rám szúrósan.
  - Mentségemre legyen, hogy nem jó ez a belvárosi tömegközlekedés!-"esett be" közénk Vanessa.
  - Hol van Adri?-kíváncsiskodtam.
  - Előbb beszéltem vele, metrón ül.-foglalt helyet az imént érkező lány.
  - Szuper!-mosolyogtam.
  - Hallom látogatód volt az éjjel!-nevetett Bianka.
  - Mindenki fogja be!-intettem csendre az épp megszólalni készülő Vanit. - Inkább elmondom én.-birizgáltam a szalvétám.
  - Isszuk a szavaid!-lebegtették pilláikat.
  - Ya Ou megint eljött hajnalban, mint mindig, és ennyi. Nem volt semmi különös, a szüleim megint aludtak tovább, Ő pedig elfoglalta az idézőjeles helyét.-vontam meg a vállam.
  - Tehát MEGINT nem volt SEMMI?-hangsúlyozta Bia a "megint" és a "semmi" szavakat.
  - Nem.-ráztam meg a fejem.
  - Tizenegy hónapja jártok, és még csak a fenekedre se nézett rá!-fakadt ki Vanessa.

Nevetésben törtek ki, nos igen, ők az én barátnőim. Végül Adrienn is befutott, a lányok pedig mindent elmondtak neki.

  - Pedig mi csak fél éve járunk..-nem is mondta tovább, de nem is kellett.
  - Adri!-csaptam a homlokomra.
  - Ezer bocsánat Mrs!-kacsintott.
  - Nia, tegyél valamit az ügy érdekében!-nézett rosszallóan Bia.
  - Nem, én így szeretem.-mosolyodtam el.
  - Komolyan, vesztetek már össze?-nézett rám unottan Vani.
  - Határozottan emlékszek a karácsonyi vitánkra.-bólogattam.
  - Mármint amikor több mint egy percig nem szóltatok egymáshoz.-köhintett Adri.
  - Hát..-gondoltam jobban a dologba.
  - Igen! Én emlékszek! Mikor összejöttetek, rá úgy két hétre.-mondta Bia.

Soha nem akartam ezt az érzést, hogy uralmába kerítsen. A tudat, hogy a barátom más lánnyal mutatkozik, ölelkezik.. Kikészültem, eddig nem nyúltam öncsonkításhoz, de most megtettem. Szakítottam vele, de persze Ő szabadkozott. Pont egy napra rá nyitott rám ajtót, anyum engedhette be. Az ágyam előtt ültem és sírtam, az ujjaimmal a szikét szorítottam.

  - Megbolondultál?-kapta ki a véres kezemből a pengét. - Nia, figyelsz te rám?-rázta meg a vállam.
  - Megcsaltál!-kiabáltam rá.
  - Csak egy barátom volt!-ült le mellém. - Most mi lesz? Támasztod a falat, hogy ki ne dőljön? Megnézed a padlóminőséget?-lökött meg egy kicsit.
  - Ne nevettess! Utállak.-töröltem meg az arcom.
  - Szuper! Utáljunk együtt engem! Tudtad, hogy milyen egy idióta vagyok, hogy nem a csodálatos barátnőmmel töltöttem idáig a napjaim?-fogta meg a kezem.

Ujjait végigfuttatta vágásaimon, majd megpuszilta azokat. Nem tudtam rá haragudni, képtelenség lett volna.

Visszagondolva is megrázó történet, most is mélyen érintett. Karjaim az ölembe ejtettem, majd egy nagyot nyeltem.

  - Minden oké?-kérdezte Adri.
  - Aha.-feleltem szűkszavúan.
  - Bence tegnap vett nekem csokit!-csappant fel boldogan Bia.
  - Tényleg! Milyen volt az este?-kíváncsiskodtam.
  - Huha, hát volt az ami nálatok nem!-kacsintott.
  - Jut eszembe, én mentem!-álltam fel a helyemről, mikor barátom kocsiját láttam leparkolni.

Kiszállt belőle, az a felső volt rajta amit én vettem neki, és egy barna halásznadrág, szemeit pedig a jellegzetes napszemüveg takarta. Elbambulhattam, mert a lányok nevetésére eszméltem fel.

  - Menj csak! Mi még itt leszünk!-kacsintott Vani.

Mosolyogva felálltam, majd kisiettem hozzá. Mosolyogva fordult felém majd ölelt meg. Jóval kisebb voltam nála, de azért nem volt kicsi meg az óriás párosítás.

  - Tudom, hogy megfojtalak, de nem bírtam tovább!-szuszogott a nyakamba.
  - Nem baj, szeretem amikor megfojtasz!-pusziltam meg az arcát.

Beültünk az autóba, majd elindultunk a forgalmas pesti utakon. Váltóról a combomra csúsztatta a kezét, majd egy pillanatra mosolyogva rám nézett.

  - Hova megyünk?-érdeklődtem.
  - Meglepetés!-kacsintott.

Prológia

  Már régóta folyt ez a viszály a csapatban. Ott voltam Én, Vani, Bia és Adri, na meg persze Ők. Hogy, hogyan lettünk mi barátnők? A válasz egyszerű, ByTheWay. Még '13 nyarán kezdtem el Ya Ou-val beszélni személyesen és a közösségi oldalakon, privátban. Pár nap elteltével nagyon jóban lettünk, és idő közben megismertem Vanessát, Ő pedig Jiayunt. Tehát így már kezdett alakulni a "csapat ". Egy nyári napon Vanessával találkoztam, viszont kaptam egy üzenetet Ya Ou-tól, hogy találkozzunk, és hogy hozza az öccsét is. Én úgy gondoltam viszem Vanessát, és vittem is. Szóval én ezen a napon kezdtem el " járni " Ya Ou-val, Vanessa pedig Jiayunnal. Volt kerti-parti is még a nyár folyamán, ott ismertem meg Biankát, Bence barátnőjét, Olivért, Adriennt, aki valahogy mindig tartotta a szemkontaktust Olival, Szikit, azaz Petit és annak barátnőjét.

  Tehát minden jól alakult, mindenki egymásra talált. És hogy hol tartunk most? 2014, május, ugyan úgy egy buli a csapatunknak. A barátom mellett ültem a kinti kanapén és bámultunk magunk elé. Elgondolkodtató volt Bia és Bence veszekedése. Ők régebb óta járnak, mint itt bárki más. Vajon mi is így végezzük? Ya Ou, mintha sejtette volna, hogy min agyalok.

  - Soha nem foglak elengedni!-suttogta, majd ezzel együtt erősen kulcsba zárta kezeinket.

  Kezdtem sajnálni Bencét, de Biának igaza volt. Hogy lehet elfelejteni egy évfordulót? Képtelenség, és nem is vártuk volna tőle, de az ember felejt, felejteni pedig emberi dolog. Szóval pártatlan maradtam ebben a vitában, ahogy a többiek is. Egyedül Peti nem volt itt, Ő most a barátnőjével pihen valahol.

  Késő estig hallgattuk még őket, mikor Bia feladta és elnézte ezt a hibáját Bencének. Szép is a szerelem! Nos, ez a mi csapatunk egy része, egy napja. Szép lassan kezdtük felfogni, hogy az amerikai nyálas filmek csak tündérmesék a szerelemről, mint a Grimm fivérek meséi. Gyerekkorunk nagy kedvencei, de ha rájövünk a valódi történetre, és a mesében felbukkanó jellegzetességekről, bizony elmegy a kedvünk tőlük, viszont mégis szeretjük őket. Valóban, néha tényleg falra mászunk a párunktól, de szeretjük őt úgy, ahogy van nekünk.