#2

  Egyre kíváncsibb lettem ahogy elhagytuk Budapestet. Izgultam, bár mellette soha nem féltem. Telefonom iszonyatos rezgésbe kezdett a táskámban. Bia hívott, tehát ez azt jelentette, hogy elfeledkeztem valamiről. Jellemző.

  - Drága egyetlenem, hol vagy?-szólt bele idegesen.
  - Úton vagyunk.-feleltem nevetve.
  - Ugye a moziba? Tudod mióta itt dekkolunk?!-úgy látszott nem volt vicces kedvében.
  - Nem tudom, hogy hova megyünk.-váltottam komoly hangnemre.
  - Mondd a drága barátodnak, hogy ezért nagyon meg fogja járni! Itt van mindenki, Bence, Olivér, Peti, Vani, Jiayun, Adri meg én is. Ti pedig eltűntök, hát szép!
  - Sajnálom, de majd bepótoljuk!-ígértem meg.
  - Be kell tartanod!-bontotta a vonalat.

Nagyokat pislogva raktam el a telefonom a zsebembe, majd a barátomra néztem, aki az útra koncentrált. Nem akartam zavarni, így belemélyedtem az ülésbe.

Bianka szemszöge

  A lányok a fiúkkal helyet foglaltak, egyedül Bence maradt kint velem. Idegesen dobtam telefonom a táskámba, Ő csak meredt rám fürkésző tekintettel.

  - Minden oké?-simította meg a derekam.

  - Hogyne, a drágák kitalálták, hogy nem jönnek moziba a csapattal, hanem elmennek valahova szó nélkül. Tök happy vagyok.-forgattam meg a szemeim.

  - Mi is ilyenek voltunk, nem emlékszel?-mosolygott majd nyomott az arcomra egy puszit.

  - Már ezer bocsánat, de mi mindig szóltunk, ha lelépünk valahova!-vágtam csípőre a kezem.

  - Persze szívem, ahogy szeretnéd.-nevetett ki.

  - Vavra Bence, most azonnal fejezd ezt be!-böktem meg a hasát.

  - Szeretlek!-húzott magához.

  - Én is!-öleltem meg.

Bementünk a huszonegyes terembe, majd megkerestük a székeinket. A Csajok bosszúja című filmet néztük meg, ami elég jónak ígérkezett. Rengeteget nevettünk, majd a film végén elmentünk pizzázni. 

  - Estére szerintetek visszaérnek?-kérdezte Olivér a csapatot.

  - Niáék? Egészen biztosan, úgysem történik SEMMI.-felelt Vanessa, és nyomta meg a "semmi" szót.

  - Mármint?-érdeklődött Sziki.

  - Ne hangoztassuk, ez az ő magánéleti dolguk.-szólt az érdekükbe Adrienn.

  - Én azért kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan bírják ki egymás mellett.-vonta meg a vállát Jiayun.

  - Most ezt mire érted?-fordult barátja felé Vani.

  - Semmire. Csak soha nem vitáznak, nem féltékenykednek meg ilyenek.-nézett barátnőjére.

  - Most ezzel mire célzol?-kezdett ideges lenni Vanessa.

  - Nyugodj meg, semmire!-puszilta meg a halántékát.

Elmosolyodtam a kis jelenetükön, elvégre Vanit ezer éve ismerem, és örülök, hogy végre boldog. Bence megsimította a kezem, majd nyomott egy puszit az arcomra. Soha nem vittük annyira túlzásba a romantikázást a csapatunk jelenlétében, nem volt rá okunk. Bizonyítani felesleges lett volna, mindenki boldog, és nem kell mutatni, hogy nálunk is minden rendben van. Lassan befejeztük az evést, és estére megbeszéltünk egy kis sétát a Duna-parton. A biztonság kedvéért Olivér küldött egy üzenetet Niának, hogy ha van kedvük, akkor tudjanak csatlakozni. Én haza mentem, nem Bencéhez. Muszáj volt kicsit külön lennünk. Ki tudja? Talán még jót is tesz az egyedüllét.