#3

Köszönet!:)
Köszönöm a több mint 149 oldal megtekintést napi szinten, a véleményeket a csoportban. Köszönöm a lányoknak, akik megáldanak ihlettel, és akik mindig felvidítanak. Köszönöm :)) <3

Lassan az egész délutánunk ráment, de bemutatott az édesapjának. Nagyon kedves, segítőkész apukája van, és szerintem aranyos is.

  - Apa, én a barátnőmmel komolyan gondolom!-fogta meg a kezem.
  - A szüleid ismerik már a fiam?-kérdezte tőlem mosolyogva.
  - Természetesen! Már az első héten bemutattam nekik.-bólintottam.
  - Akkor hozzád volt az a nagy igyekezet húsvétkor!-nevetett fel.
  - Apa!!-morgott Ya Ou, majd megölelt.
  - Miért? Milyen igyekezet?-mosolyogtam.
  - A fiam, már hajnali négykor itt mászkált fogkefével a szájában, és az órát nézte. Aztán, ha jól tudom felutazott Budapestre, onnan meg biciklivel letekertek hozzátok.
  - Nem kell ám mindenről tudnia.-fogta a fejét a barátom.
  - Mesélt nekem olyat is, hogy örülne, ha hozzá mennél feleségül.-magyarázta tovább a legidősebb Feng.
  - APA!-csappant fel Ya Ou. - Remélem Vanessának is mesélsz majd ilyeneket az öcsémről!-vágta oda gúnyosan.
  - Ő se marad ki a jóból!-állt fel az édesapja. - Nagyon örültem nektek, de ha most megbocsájtotok, nekem el kell mennem a postára.- mondta, s ezzel el is tűnt.
  - Megmutatom a szobám!-húzott fel Ya Ou.

Mosolyogva követtem barátom minden egyes lépését, úgy nézhettem ki, mint egy kölyökkutya, aki a gazdi után megy. Mikor beléptünk a szobájába megcsapta az orrom parfümje jellegzetes illata, magával ragadott. A szoba közepén körbenéztem, majd lehuppantam az ágyára. Lefeküdt mellém, és összekulcsolta ujjainkat. Boldogság áradt végig a testemen, úgy éreztem, hogy én erre vágyok életem hátralevő részében.

  - Kicsim?-szólalt fel remegő hanggal.
  - Tessék?-fordultam felé.
  - Te vagy az egyetlen, akivel így érzem magam . Jó persze, Barbival is boldog voltam, de veled, veled olyan más minden. Szeretlek, nagyon, nagyon, nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam az előbb hallottakon, azt hiszem a kelleténél jobban szeretem ezt a fiút. Nem hittem volna, hogy valaha ennyire fogok kötődni valakihez. Már csak az érintésétől a föld felett vagyok méterekkel, azt hiszem olyan számomra, mint a drog.

  Mikor beértünk Nagykátára, kaptam egy üzenetet Olivértől. A Duna-parton lesz a csapatunk este. Őszintén? Nem volt olyan nagy kedvem menni, viszont barátom se rajongott az ötletért. A házunkba belépve anyut pillantottuk meg.

  - Anya, hát Te mit csinálsz?-lepődtem meg.
  - Szülinapi buliba megyünk, de nem tudom, hogy milyen cipőben menjek.-húzta el a száját. - Ya Ou!-csappant fel hirtelen, mire mindketten megijedtünk.
  - Tessék?-mosolyodott el barátom.
  - Szerinted melyiket? Tudtad, hogy a lányom belétek volt esve még az X-Faktor előtt? Nagyon vicces volt, arra a lányra is féltékeny volt, akivel az erdőben sétáltál!-ezért szeretem anyut, ja mégsem.
  - Nos, erről nem tudtam.-karolta át a derekam. - Egyébként a topánkára szavazok!-bökött a zöld cipőpárra.

Apuék elég gyorsan magunkra is hagytak minket, aminek kifejezetten örültünk. Éppen mikor végeztünk a vacsorával, akkor hívott Adri.

  - Hé szerelmespár!-szólt bele a telefonba.
  - Igen?-nevettem.
  - Mikor jöttök?-hallottuk Vanessa hangját.
  - Nem megyünk! Tizenegy hónap után végre csak kettesben vagyunk.-szólt bele Ya Ou.
  - MOST MEGSÉRTŐDTEM!-kiabált bele Bence.
  - Jó szórakozást!-kapcsolta ki barátom a készüléket.

Az egész szituációt nem értettem. Mire gondolhatott ezzel? Gondolkodni se volt időm, rögtön válaszolt egy csókkal. Eltoltam kicsit magamtól, hogy fel tudjam ezt az egészet dolgozni.

  - Mit jelentsen ez az egész?-tartottam kezem a mellkasán.
  - Olivér, Bence és Peti is?-rakta kezeit az arcomra.
  - Micsoda?-nevettem fel.
  - És ha velük lennél most itt?-támasztotta homlokát az enyémnek.
  - Nincs az a pénz, hogy itt most mással legyek. Hidd el, ők csak ilyen, ilyen haverok.-pusziltam meg.
  - Ki tetszett legelőször?-tolt el egy picit.
  - Természetesen Te!-löktem meg.

Elmosolyodott, majd lesütötte szemeit. Óvatosan közelebb lépett hozzám, majd jobb kezét a derekamra helyezte, ballal pedig az arcomra simított. Pillanatokon belül már csak Ő volt, és Én.