#6

  Reggel borongós időre ébredt Budapest, és én is. Tegnap történt, elhangzott életem legrosszabb rémálmaiban hallott szavak. " Nem illetek össze, szakítanotok kell!" - millió és millió érzelem szabadult fel már belőlem kora reggel. Magam mellett kezdtem el tapogatni a helyet, majd ráakadtam a kezére. Mélyet sóhajtottam.

  - Fent vagy már?-ült fel.

Édesen rekedtes hangja a mai reggelen nem hangzott megnyugvást keltően. Féltem a jövőtől, mint eddig soha. Tudat, hogy elveszítem felemészt, őröl. Kezét derekamra simította, majd egy apró puszival jutalmazta vállam. Könnyes szemekkel fordultam felé, hatalmasat dörgött. 

  - Kincsem, ugye tudod, hogy a többiek véleménye nem érdekel?-csuklott el a hangja.

  - Viszont pont Ő mondta, érted?-szorult ökölbe a kezem.

  - Mióta érdekel minket mások véleménye, hogy más mit mond?-húzott az ölébe.

Igazat mondott, viszont bántott, hogy az a személy mondta ezt, amit az ellenségemtől vártam volna. Lesütöttem tekintetem, majd felkeltem mellőle. Az ablakhoz sétáltam, az eső úgy esett, mintha dézsából öntenék.

  - Ya Ou, tartsunk szünetet!-sírtam el magam.

  - Micsoda?!-emelte fel a hangját.

  - Jól hallottad, már régóta nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyen az elején. Úgy érzem, mintha elmúlt volna a tűz.-keletkezett gombóc a torkomban.

  - Nia, jól átgondoltad ezt?-lépett mellém.

Az üvegen visszatükröződött látképünk, mögöttem állt. Alsó ajkamba haraptam, nem akartam ezeket a szavakat kimondani, de meg kellett tennem. Hasam előtt összekulcsolta ujjait, majd magához húzott. A fenéket gondoltam át! Megsimítottam kezét, majd megfordultam tengelyem körül. Karjaim nyaka köré fontam, majd lábujjhegyre álltam. Ajkaival közelített felém, majd teljesítette feladatát. Féltem, hogy ezt a varázslatos érzést elveszítem.

  - Biztos, hogy ezt akarod?-simította meg az arcom.
  - Nem!-ráztam meg a fejem könnyekkel küszködve.

Erősen magához szorított, majd belepuszilt a hajamba. Nagy nehezen eltávolodtam tőle, végigsimítottam felső karján. Vettem egy mély levegőt, és ránéztem.

  - Gyere el velünk a Balatonra!-fürkészte tekintetem.
  - Mikor?-pislogtam nagyokat.
  - Ma, hidd el, jó lesz!-mosolygott.
  -Rendben.-adtam be a derekam.

Elvégeztük a reggeli rituálékat, majd kocsiba ültünk és úti célba vettük a Balaton déli részét. Út közben nagyon jól elbeszélgettünk, lelkemre kötötte, hogy ne higgyek holmi rosszakarónak. Utunkat egy kis nyári zápor szakította meg, ami tökéletesen felfrissített minket.

***

A parton sétáltunk, andalogtunk. Fogalmazni nem tudok, ezért nem is próbálkozok. Egyszerűen boldog voltam, vele. Nem számítottam egyetlenegy dologra, arra ami megtörtént. Megfogta a kezem egy egész strand előtt. Nagy dolog volt ez a kapcsolatunkban, hiszen eddig soha nem vállaltuk fel egymást a nagyérdemű előtt. Boldog voltam, hogy a kapcsolatunk már készen áll erre.