#4

  Egy hónappal később, július hetedikén találkoztam a lányokkal. A mai nap különleges az életemben, és ezt a lányok is jól tudták. Főleg Vanessa, aki szintúgy ünnepel, mint én. A barátom kora reggel ébresztett, bár lehet, hogy az ínycsiklandó illatok keltettek fel. Tíz óra környékén már a csajokkal sétáltam a pláza teraszán. Ragyogó napsütés, harmincfokos meleg. Igazi strand idő, viszont mi a kellemesen hűvös mozitermet választottuk.

  - Nia, mi volt az a múltkori telefonbeszélgetés?-fordult felém kíváncsian Adrienn.
  - Oh, hát Ya Ou-val töltöttem az estét. A szüleim szülinapi partyban voltak, mi pedig filmet néztünk.-vontam meg a vállam.
  - Tehát megint nem volt semmi? MEGINT. NEM. VOLT. SEMMI.-csapott a homlokára Bia.
  - Ezt nem mondtam.-kortyoltam bele az üdítőmbe.
  - Vagyis?-kerekedett el a szeme.
  - Hát tudod, filmet néztünk.-nevettem. - Szerintem az több a semminél.
  - Szerintem meg nem.-ült vissza a helyére.

A lányok pár sornyi hitetlenkedés után feladták kifaggatásom, ami persze eddig se ment valami zökkenőmentesen. Nem árultam el semmit arról az éjszakáról, hiszen jó magam és Ya Ou tudtuk, hogy mi történt, és ez épp elég is volt. A film után elmentünk fagyizni a lányokkal, az út közben úgy döntöttünk, hogy a mai napot méltóan ünnepeljük meg. És mi más is lehetett volna ez, mint a strandolás. Gyorsan küldtem a csoportunkba egy üzenetet, persze Viberen. Olivér és Peti rögtön válaszoltak, az utóbbi srác pedig végre bemutatja nekünk a barátnőjét. Ya Ou csak látta, Bence pedig hangüzenetet küldött amiben elmondta, hogy mindenképp jönni fog és hogy gratulál nekünk. Megköszöntem, viszont az, hogy a barátom nem válaszolt kicsit szíven ütött. Úgy gondoltam, hogy egy év után végre közösen megyünk strandolni, viszont biztos, hogy valami közbe jött neki. Jellemző.

 A strand bejáratánál gyülekeztünk, rosszul esett, hogy mindenki barátja ott volt, csak az enyém tűnt el a föld felszínéről. Peti és a barátnője is megérkeztek, elsőre is nagyon kedves lánynak tűnt, majd mikor jobban elbeszélgettünk a szimpátiám felé csak nőtt.

  - Szóval azt mondod, hogy ma vagytok együtt egy éve és Ő sehol sincs?-lepődött meg.
  - Látsz valakit velem?-nevettem fel kínosan.
  - Biztos, hogy el fog jönni.-mosolyodott el bátorítóan.
  - Köszönöm Lili!-sütöttem le a tekintetem.

Több órás beszélgetés és pancsolás után valaki a víz alá nyomott. A hirtelen jött klóros zuhatag lebénított, így nem is tudtam küzdeni ellenfelem ellen, aki persze észre vette, hogy semmit se teszek az életem érdekében, így inkább kirántott a víz alól.

  - Bolond vagy? Pont ma akarod megfojtani?-ütötte meg Bianka a támadóm.
  - Jól vagy kicsim?-fogta meg a derekam az, akit most kicsit se kívántam volna.
  - Ne hívj kicsimnek!-löktem el magamtól köhögve.
  - Most mi a baj?-kapott a kezem után.
  - Talán az a baja, hogy semmit se válaszoltál neki.-kelt Olivér a védelmemre.
  - Írtam neki!-nézett végig furán rajtam.
  - Hol?-lépett mellém Lili. - Tudod, hogy ez a szegény lány mennyire ki volt bukva, amiért Te még csak egy üzenetet se dobtál neki?
  - Beszélhetnénk?-enyhített szorításomon.

Bólintottam, majd a törölközőköz mentünk, és leültünk. Boldog voltam, hogy mégis eljött, viszont csalódott, hogy figyelmen kívül hagyott. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez a karrierjével jár, viszont egy SMS tényleg jól esett volna.

  - Boldog évfordulót!-nyomott egy puszit az arcomra.
  - Annyira nehéz lett volna egy SMS?-birizgáltam a strandkendőm szélét.
  - Nem, csak egész nap a meglepetéssel foglalkoztam, hogy minden tökéletes legyen.-simította meg a derekam.
  - Micsoda?-kaptam fel a fejem. - Tehát nem felejtetted el?-fordultam teljesen a barátom felé.
  - A reggeli az amúgy is meg lett volna, és nem, nem felejtettem el.-mosolygott.
  - Imádlak!-ugrottam a nyakába.
  - Én is téged kincsem.-szorított magához. - Egyébként, most vagyunk először együtt strandon.-nevetett fel.
  - El ne rontsd a pillanatot te lüke!-nevettem vele együtt.
  - Menjünk vissza.-mosolygott folyamatosan.
  - Rendben.-álltam fel.

Ő is felkelt, majd ujjainkat kulcsba zárta. Hirtelen elengedte a kezem és visszafutott valamiért, mint később kiderült a telefonjáért.

  - Mégis mit jelentsen ez?-vontam kérdőre.
  - Első közös strandolásunkról készíttetek egy képet. A jövő évi meglepetéshez.-kacsintott. - Hé, Sziki!-hívta hozzánk a fiút.
  - Tessék?-mosolygott közös barátunk.
  - Csinálnál rólunk egy képet?-nyomta kezébe a telefonját.
  - Természetesen. De miért félmeztelenül vagytok? Ez egy közös családi albumba nem lesz olyan jó!-nevetett fel.
  - Peti, kérlek!-mosolyodtam el.
  - Rendben! Álljatok be akkor.-adta meg magát. - Nagy mosoly!!-mondta mielőtt elkapta volna a pillanatot.

Megköszöntük neki, majd Ya Ou felrakta Instagramra azzal a címmel, hogy: Percre pontosan egy éve!:) Persze nagyon örültem neki, hogy végre felvállaljuk a kapcsolatunkat, de bennem volt a félelem, hogy mit fognak szólni a Wayerek, hiszen én is az voltam régebben- még most is. A többiekhez visszaérve barátom a vízbe dobott. Egészen hét óráig szórakoztunk még a többiekkel amikor haza mentünk.

  - Na készen állsz a meglepetésre?-simította meg a combom a barátom.
  - Persze!-mosolyogtam.
  - Akkor indulunk is!-kanyarodott jobbra a kereszteződésnél.