#5

 Idegesen léptem be a házunkba. Hogy miért? Míg a testvére percre pontosan tudja, hogy mikor és hogy jöttek össze élete szerelmével, addig ez az ember le se tolja, hogy ma vagyunk együtt egy éve. Mikor beléptem a szobámba lesokkolódtam. Közös fényképek a falon gyertyával ki volt rakva egy szív, benne pedig piros rózsaszirmokkal hogy 1. Körbenéztem, majd megpillantottam barátom egy csokor rózsával a kezében. Számhoz kaptam a kezem, annyira meglepődtem. Mégsem felejtette el?

  - Jiayun?-lábadt könnybe a szemem.
  - Boldog évfordulót édesem!-tárta szét a karjait.

Rögtön odarohantam és megöleltem, azt hiszem ez volt életem eddigi legjobb pillanata. Az ahogy ott állt kezében vörös rózsákkal, hogy így kidíszítette a szobám. Végső soron pedig Ő, hogy van nekem.

  - Nem felejtetted el?-engedtem el.
  - Ezt? Ha akartam se tudtam volna!-csókolt meg.
  - Szeretlek!-öleltem meg.

Így telt az esténk. Nosztalgiáztunk, közben pedig lágy zene mellett csokis epret falatoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy horror filmet. Egy-két problémám volt ezzel.. Egy, nem bírom a vért, kettő, utálom a horror filmeket, három, sokkal jobban örültem volna egy romantikus filmnek. Végül is nekem aztán mindegy volt, csak vele lehettem.

Ya Ou szemszöge

Óvatosan vezettem barátnőm az elhagyatott helyre, ahova már autóval nem bírtunk bemenni. Ügyetlenül lépkedett ugyan, de bízott bennem. Végül megérkeztünk az előre elkészített helyre. Levettem szeméről a selyemkendőt, majd átkaroltam hátulról.

  - Meglepetés!-pusziltam meg a nyakát.
  - Ez gyönyörű!-simított rá a kezemre.
  - Tetszik?-fürkésztem az arcát.
  - Imádom!-bólogatott hevesen.

Leültünk az előre kikészített helyekre, ami mellesleg a nagyijáék egyik területe még a hatalmas birtokból. Fejét a mellkasomnak támasztotta, majd a kezem után nyúlt és kulcsba zárta ujjainkat. A laptopom segítségével elindítottam az IGAZI meglepetést.

A film pillanatokon belül elindult, aláfestő zene pedig Mika-Happy ending, és az Addicted To You zenei alapok voltak. A közös képeink bukkantak fel, egy-egy címmel. Például: az első közös kiruccanás, az első közös karácsony, a szülinapja, és ehhez hasonló fényképek. Mint láttam, nagyon meghatotta ez a kis rövidfilm. Szinte egy egész albumot összeállítottam a közös fényképeinkkel. Mire a végére értünk hirtelen felült, majd megtörölte a szemeit.

  - Nagyon sokat jelentesz nekem!-ölelt meg.
  - Szeretlek!-szorítottam magamhoz. - Soha nem akarlak elveszíteni!-kezdtem el nyakát apró csókokkal behinteni.

Kezeit tarkómra simította, majd közelebb simult hozzám. Tudtam, hogy most ez egy remek lehetőség lett volna, de inkább nem éltem ezzel.

  - Köszönöm ezt az egy évet!-toltam el magamtól.
  - Ez úgy hangzik, mintha szakítani akarnál.-távolodott el tőlem.
  - Erről szó sincs!-rántottam magamhoz.

Hezitálva, de megölelt. Még hogy elhagyjam? Nincs az az Isten, hogy én valaha is itt hagyjam ezt a lányt. Emlékszek, tisztán emlékszek arra a napra, amikor összejöttünk. Kis farmersortban volt egy kék trikóval megspékelve és ehhez volt kombinálva egy fehér saru. Ő pedig szokás szerint gyönyörű volt.

  Ott álltam az öcsémmel és vártam Rá. Hirtelen felbukkant, én pedig elhagytam a józan eszem. Nem akartam, hogy ez a románc úgy végződjön, ahogy a többi. Az utóbbi is ugyan így járt, jártunk három hónapig, majd szakítottunk. Őt nem akartam valahogy elveszíteni. 

  - Ya Ou, miért nem jössz már ide?-kiáltott fel Nia.
  - Gyere ide Te, és kapsz valamit!-nevettem.

Magabiztosan elém sétált, én pedig gondolkodás nélkül megcsókoltam. Ami meglepett, hogy viszonozta. Magamhoz öleltem, majd lassacskán elváltunk.

  - Ti most jártok?-kérdezte Jiayun.
  - És ti?-kérdezett vissza Nia.
  - Mi igen.-felelte magabiztosan Vani.
  - Mi is!-simítottam kezem az újdonsült barátnőm derekára.

Csillogó szemeivel mélyen az én szemeimbe nézett, majd halkan megkérdezte, hogy "mi?". Kicsit arrébb vonszoltam, majd úgy éreztem itt az ideje, hogy tisztázzak mindent.

Nos igen, pontosan ez történt egy éve. Mosolyogva kezdtem el simogatni a haját, majd elindítottam egy filmet. Nem, nem horrort, viszont tavaly ugyan ezt a filmet néztük meg együtt a mozikban, mikor még az akkori barátjával volt.

  - Viktor, kérlek! Ya Ou csak a haverom, nem értem mit ugrálsz itt, mint akinek bolha csipkedné a popóját.-forgatta meg a szemeit Nia.
  - Ezer bocsánat, hogy a barátnőm valami idősebb csávóval megy el moziba és én aggódok.-rakta fel a kezeit barátja.
  - Tudod, hogy Téged szeretlek! Ne nyissunk vitát, rendben?-puszilta meg az arcát.

Itt azt hiszem úgy éreztem magam, mintha kést döftek volna a hátamba. A látvány egyébként aranyos jelenetként zajlott le, de számommal felért egy Paranormal Activity élménnyel. Ordítani tudtam volna, és belül sikerült is. Kívül egy mosolyt húztam az arcomra, hiszen ebbe én nem szólhattam bele. Viktort mindig is a vetélytársamnak fogom tekinteni. Kézilabda, modellkedés, kiváló tanulmányi eredmények, nem rossz énekhang, merészség, fekete göndör haj, mogyoróbarna szemek, kreol bőr. Ezekhez képest sehol se voltam, vagyis mégis. Viszont nekem focilabda, modellkedés, mindenféle labdajáték, tanulmányi eredmények se csúnyák, énekhangomra sose volt panasz, merészség helyett inkább kalandvágyó vagyok, fekete hajam van, viszont nem göndör, barna szemek, kreol bőr pedig stimmel.

  - Nem.-rázta a fejét. - Nézz már rá! Tökéletes álompasi számodra!-mutatott rám.
  - Viktor, szerintem ne most kezdj ebbe bele. Nia Téged szeret, nem pedig engem. Nem kell aggódnod, nekem három éve barátnőm van.-mondtam rezzenéstelen arccal.
  - Akkor menjetek.-mosolyodott el, majd megcsókolta barátnőjét.

Még aznap szakítottak, én pedig még aznap elhívtam fagyizni, akkor, délután. Hazudtam a barátnőmmel kapcsolatban, ugyanis épp akkor szakított, három hete. Örültem, tudom, hogy nem szép dolog. Örültem, mert lehetőséget kaptam, és éltem is vele.

  - Mit nézünk?-mosolygott.
  - Én vagyok Gatsby!-kacsintottam.

Elindítottam a filmet, Ő pedig egy csókkal jutalmazott. Olyan este tízre fejeződött be a film, mi pedig összepakoltunk és bementünk a kis faházba. A nagyszülei ismertek már annyira, hogy oda adják a kulcsot a házikóhoz, így az estét is együtt töltöttük. Ami nem volt nagy kunszt, csak beszélgettünk a múltról.