#6

  Reggel borongós időre ébredt Budapest, és én is. Tegnap történt, elhangzott életem legrosszabb rémálmaiban hallott szavak. " Nem illetek össze, szakítanotok kell!" - millió és millió érzelem szabadult fel már belőlem kora reggel. Magam mellett kezdtem el tapogatni a helyet, majd ráakadtam a kezére. Mélyet sóhajtottam.

  - Fent vagy már?-ült fel.

Édesen rekedtes hangja a mai reggelen nem hangzott megnyugvást keltően. Féltem a jövőtől, mint eddig soha. Tudat, hogy elveszítem felemészt, őröl. Kezét derekamra simította, majd egy apró puszival jutalmazta vállam. Könnyes szemekkel fordultam felé, hatalmasat dörgött. 

  - Kincsem, ugye tudod, hogy a többiek véleménye nem érdekel?-csuklott el a hangja.

  - Viszont pont Ő mondta, érted?-szorult ökölbe a kezem.

  - Mióta érdekel minket mások véleménye, hogy más mit mond?-húzott az ölébe.

Igazat mondott, viszont bántott, hogy az a személy mondta ezt, amit az ellenségemtől vártam volna. Lesütöttem tekintetem, majd felkeltem mellőle. Az ablakhoz sétáltam, az eső úgy esett, mintha dézsából öntenék.

  - Ya Ou, tartsunk szünetet!-sírtam el magam.

  - Micsoda?!-emelte fel a hangját.

  - Jól hallottad, már régóta nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyen az elején. Úgy érzem, mintha elmúlt volna a tűz.-keletkezett gombóc a torkomban.

  - Nia, jól átgondoltad ezt?-lépett mellém.

Az üvegen visszatükröződött látképünk, mögöttem állt. Alsó ajkamba haraptam, nem akartam ezeket a szavakat kimondani, de meg kellett tennem. Hasam előtt összekulcsolta ujjait, majd magához húzott. A fenéket gondoltam át! Megsimítottam kezét, majd megfordultam tengelyem körül. Karjaim nyaka köré fontam, majd lábujjhegyre álltam. Ajkaival közelített felém, majd teljesítette feladatát. Féltem, hogy ezt a varázslatos érzést elveszítem.

  - Biztos, hogy ezt akarod?-simította meg az arcom.
  - Nem!-ráztam meg a fejem könnyekkel küszködve.

Erősen magához szorított, majd belepuszilt a hajamba. Nagy nehezen eltávolodtam tőle, végigsimítottam felső karján. Vettem egy mély levegőt, és ránéztem.

  - Gyere el velünk a Balatonra!-fürkészte tekintetem.
  - Mikor?-pislogtam nagyokat.
  - Ma, hidd el, jó lesz!-mosolygott.
  -Rendben.-adtam be a derekam.

Elvégeztük a reggeli rituálékat, majd kocsiba ültünk és úti célba vettük a Balaton déli részét. Út közben nagyon jól elbeszélgettünk, lelkemre kötötte, hogy ne higgyek holmi rosszakarónak. Utunkat egy kis nyári zápor szakította meg, ami tökéletesen felfrissített minket.

***

A parton sétáltunk, andalogtunk. Fogalmazni nem tudok, ezért nem is próbálkozok. Egyszerűen boldog voltam, vele. Nem számítottam egyetlenegy dologra, arra ami megtörtént. Megfogta a kezem egy egész strand előtt. Nagy dolog volt ez a kapcsolatunkban, hiszen eddig soha nem vállaltuk fel egymást a nagyérdemű előtt. Boldog voltam, hogy a kapcsolatunk már készen áll erre.

#5

 Idegesen léptem be a házunkba. Hogy miért? Míg a testvére percre pontosan tudja, hogy mikor és hogy jöttek össze élete szerelmével, addig ez az ember le se tolja, hogy ma vagyunk együtt egy éve. Mikor beléptem a szobámba lesokkolódtam. Közös fényképek a falon gyertyával ki volt rakva egy szív, benne pedig piros rózsaszirmokkal hogy 1. Körbenéztem, majd megpillantottam barátom egy csokor rózsával a kezében. Számhoz kaptam a kezem, annyira meglepődtem. Mégsem felejtette el?

  - Jiayun?-lábadt könnybe a szemem.
  - Boldog évfordulót édesem!-tárta szét a karjait.

Rögtön odarohantam és megöleltem, azt hiszem ez volt életem eddigi legjobb pillanata. Az ahogy ott állt kezében vörös rózsákkal, hogy így kidíszítette a szobám. Végső soron pedig Ő, hogy van nekem.

  - Nem felejtetted el?-engedtem el.
  - Ezt? Ha akartam se tudtam volna!-csókolt meg.
  - Szeretlek!-öleltem meg.

Így telt az esténk. Nosztalgiáztunk, közben pedig lágy zene mellett csokis epret falatoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy horror filmet. Egy-két problémám volt ezzel.. Egy, nem bírom a vért, kettő, utálom a horror filmeket, három, sokkal jobban örültem volna egy romantikus filmnek. Végül is nekem aztán mindegy volt, csak vele lehettem.

Ya Ou szemszöge

Óvatosan vezettem barátnőm az elhagyatott helyre, ahova már autóval nem bírtunk bemenni. Ügyetlenül lépkedett ugyan, de bízott bennem. Végül megérkeztünk az előre elkészített helyre. Levettem szeméről a selyemkendőt, majd átkaroltam hátulról.

  - Meglepetés!-pusziltam meg a nyakát.
  - Ez gyönyörű!-simított rá a kezemre.
  - Tetszik?-fürkésztem az arcát.
  - Imádom!-bólogatott hevesen.

Leültünk az előre kikészített helyekre, ami mellesleg a nagyijáék egyik területe még a hatalmas birtokból. Fejét a mellkasomnak támasztotta, majd a kezem után nyúlt és kulcsba zárta ujjainkat. A laptopom segítségével elindítottam az IGAZI meglepetést.

A film pillanatokon belül elindult, aláfestő zene pedig Mika-Happy ending, és az Addicted To You zenei alapok voltak. A közös képeink bukkantak fel, egy-egy címmel. Például: az első közös kiruccanás, az első közös karácsony, a szülinapja, és ehhez hasonló fényképek. Mint láttam, nagyon meghatotta ez a kis rövidfilm. Szinte egy egész albumot összeállítottam a közös fényképeinkkel. Mire a végére értünk hirtelen felült, majd megtörölte a szemeit.

  - Nagyon sokat jelentesz nekem!-ölelt meg.
  - Szeretlek!-szorítottam magamhoz. - Soha nem akarlak elveszíteni!-kezdtem el nyakát apró csókokkal behinteni.

Kezeit tarkómra simította, majd közelebb simult hozzám. Tudtam, hogy most ez egy remek lehetőség lett volna, de inkább nem éltem ezzel.

  - Köszönöm ezt az egy évet!-toltam el magamtól.
  - Ez úgy hangzik, mintha szakítani akarnál.-távolodott el tőlem.
  - Erről szó sincs!-rántottam magamhoz.

Hezitálva, de megölelt. Még hogy elhagyjam? Nincs az az Isten, hogy én valaha is itt hagyjam ezt a lányt. Emlékszek, tisztán emlékszek arra a napra, amikor összejöttünk. Kis farmersortban volt egy kék trikóval megspékelve és ehhez volt kombinálva egy fehér saru. Ő pedig szokás szerint gyönyörű volt.

  Ott álltam az öcsémmel és vártam Rá. Hirtelen felbukkant, én pedig elhagytam a józan eszem. Nem akartam, hogy ez a románc úgy végződjön, ahogy a többi. Az utóbbi is ugyan így járt, jártunk három hónapig, majd szakítottunk. Őt nem akartam valahogy elveszíteni. 

  - Ya Ou, miért nem jössz már ide?-kiáltott fel Nia.
  - Gyere ide Te, és kapsz valamit!-nevettem.

Magabiztosan elém sétált, én pedig gondolkodás nélkül megcsókoltam. Ami meglepett, hogy viszonozta. Magamhoz öleltem, majd lassacskán elváltunk.

  - Ti most jártok?-kérdezte Jiayun.
  - És ti?-kérdezett vissza Nia.
  - Mi igen.-felelte magabiztosan Vani.
  - Mi is!-simítottam kezem az újdonsült barátnőm derekára.

Csillogó szemeivel mélyen az én szemeimbe nézett, majd halkan megkérdezte, hogy "mi?". Kicsit arrébb vonszoltam, majd úgy éreztem itt az ideje, hogy tisztázzak mindent.

Nos igen, pontosan ez történt egy éve. Mosolyogva kezdtem el simogatni a haját, majd elindítottam egy filmet. Nem, nem horrort, viszont tavaly ugyan ezt a filmet néztük meg együtt a mozikban, mikor még az akkori barátjával volt.

  - Viktor, kérlek! Ya Ou csak a haverom, nem értem mit ugrálsz itt, mint akinek bolha csipkedné a popóját.-forgatta meg a szemeit Nia.
  - Ezer bocsánat, hogy a barátnőm valami idősebb csávóval megy el moziba és én aggódok.-rakta fel a kezeit barátja.
  - Tudod, hogy Téged szeretlek! Ne nyissunk vitát, rendben?-puszilta meg az arcát.

Itt azt hiszem úgy éreztem magam, mintha kést döftek volna a hátamba. A látvány egyébként aranyos jelenetként zajlott le, de számommal felért egy Paranormal Activity élménnyel. Ordítani tudtam volna, és belül sikerült is. Kívül egy mosolyt húztam az arcomra, hiszen ebbe én nem szólhattam bele. Viktort mindig is a vetélytársamnak fogom tekinteni. Kézilabda, modellkedés, kiváló tanulmányi eredmények, nem rossz énekhang, merészség, fekete göndör haj, mogyoróbarna szemek, kreol bőr. Ezekhez képest sehol se voltam, vagyis mégis. Viszont nekem focilabda, modellkedés, mindenféle labdajáték, tanulmányi eredmények se csúnyák, énekhangomra sose volt panasz, merészség helyett inkább kalandvágyó vagyok, fekete hajam van, viszont nem göndör, barna szemek, kreol bőr pedig stimmel.

  - Nem.-rázta a fejét. - Nézz már rá! Tökéletes álompasi számodra!-mutatott rám.
  - Viktor, szerintem ne most kezdj ebbe bele. Nia Téged szeret, nem pedig engem. Nem kell aggódnod, nekem három éve barátnőm van.-mondtam rezzenéstelen arccal.
  - Akkor menjetek.-mosolyodott el, majd megcsókolta barátnőjét.

Még aznap szakítottak, én pedig még aznap elhívtam fagyizni, akkor, délután. Hazudtam a barátnőmmel kapcsolatban, ugyanis épp akkor szakított, három hete. Örültem, tudom, hogy nem szép dolog. Örültem, mert lehetőséget kaptam, és éltem is vele.

  - Mit nézünk?-mosolygott.
  - Én vagyok Gatsby!-kacsintottam.

Elindítottam a filmet, Ő pedig egy csókkal jutalmazott. Olyan este tízre fejeződött be a film, mi pedig összepakoltunk és bementünk a kis faházba. A nagyszülei ismertek már annyira, hogy oda adják a kulcsot a házikóhoz, így az estét is együtt töltöttük. Ami nem volt nagy kunszt, csak beszélgettünk a múltról.

#4

  Egy hónappal később, július hetedikén találkoztam a lányokkal. A mai nap különleges az életemben, és ezt a lányok is jól tudták. Főleg Vanessa, aki szintúgy ünnepel, mint én. A barátom kora reggel ébresztett, bár lehet, hogy az ínycsiklandó illatok keltettek fel. Tíz óra környékén már a csajokkal sétáltam a pláza teraszán. Ragyogó napsütés, harmincfokos meleg. Igazi strand idő, viszont mi a kellemesen hűvös mozitermet választottuk.

  - Nia, mi volt az a múltkori telefonbeszélgetés?-fordult felém kíváncsian Adrienn.
  - Oh, hát Ya Ou-val töltöttem az estét. A szüleim szülinapi partyban voltak, mi pedig filmet néztünk.-vontam meg a vállam.
  - Tehát megint nem volt semmi? MEGINT. NEM. VOLT. SEMMI.-csapott a homlokára Bia.
  - Ezt nem mondtam.-kortyoltam bele az üdítőmbe.
  - Vagyis?-kerekedett el a szeme.
  - Hát tudod, filmet néztünk.-nevettem. - Szerintem az több a semminél.
  - Szerintem meg nem.-ült vissza a helyére.

A lányok pár sornyi hitetlenkedés után feladták kifaggatásom, ami persze eddig se ment valami zökkenőmentesen. Nem árultam el semmit arról az éjszakáról, hiszen jó magam és Ya Ou tudtuk, hogy mi történt, és ez épp elég is volt. A film után elmentünk fagyizni a lányokkal, az út közben úgy döntöttünk, hogy a mai napot méltóan ünnepeljük meg. És mi más is lehetett volna ez, mint a strandolás. Gyorsan küldtem a csoportunkba egy üzenetet, persze Viberen. Olivér és Peti rögtön válaszoltak, az utóbbi srác pedig végre bemutatja nekünk a barátnőjét. Ya Ou csak látta, Bence pedig hangüzenetet küldött amiben elmondta, hogy mindenképp jönni fog és hogy gratulál nekünk. Megköszöntem, viszont az, hogy a barátom nem válaszolt kicsit szíven ütött. Úgy gondoltam, hogy egy év után végre közösen megyünk strandolni, viszont biztos, hogy valami közbe jött neki. Jellemző.

 A strand bejáratánál gyülekeztünk, rosszul esett, hogy mindenki barátja ott volt, csak az enyém tűnt el a föld felszínéről. Peti és a barátnője is megérkeztek, elsőre is nagyon kedves lánynak tűnt, majd mikor jobban elbeszélgettünk a szimpátiám felé csak nőtt.

  - Szóval azt mondod, hogy ma vagytok együtt egy éve és Ő sehol sincs?-lepődött meg.
  - Látsz valakit velem?-nevettem fel kínosan.
  - Biztos, hogy el fog jönni.-mosolyodott el bátorítóan.
  - Köszönöm Lili!-sütöttem le a tekintetem.

Több órás beszélgetés és pancsolás után valaki a víz alá nyomott. A hirtelen jött klóros zuhatag lebénított, így nem is tudtam küzdeni ellenfelem ellen, aki persze észre vette, hogy semmit se teszek az életem érdekében, így inkább kirántott a víz alól.

  - Bolond vagy? Pont ma akarod megfojtani?-ütötte meg Bianka a támadóm.
  - Jól vagy kicsim?-fogta meg a derekam az, akit most kicsit se kívántam volna.
  - Ne hívj kicsimnek!-löktem el magamtól köhögve.
  - Most mi a baj?-kapott a kezem után.
  - Talán az a baja, hogy semmit se válaszoltál neki.-kelt Olivér a védelmemre.
  - Írtam neki!-nézett végig furán rajtam.
  - Hol?-lépett mellém Lili. - Tudod, hogy ez a szegény lány mennyire ki volt bukva, amiért Te még csak egy üzenetet se dobtál neki?
  - Beszélhetnénk?-enyhített szorításomon.

Bólintottam, majd a törölközőköz mentünk, és leültünk. Boldog voltam, hogy mégis eljött, viszont csalódott, hogy figyelmen kívül hagyott. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez a karrierjével jár, viszont egy SMS tényleg jól esett volna.

  - Boldog évfordulót!-nyomott egy puszit az arcomra.
  - Annyira nehéz lett volna egy SMS?-birizgáltam a strandkendőm szélét.
  - Nem, csak egész nap a meglepetéssel foglalkoztam, hogy minden tökéletes legyen.-simította meg a derekam.
  - Micsoda?-kaptam fel a fejem. - Tehát nem felejtetted el?-fordultam teljesen a barátom felé.
  - A reggeli az amúgy is meg lett volna, és nem, nem felejtettem el.-mosolygott.
  - Imádlak!-ugrottam a nyakába.
  - Én is téged kincsem.-szorított magához. - Egyébként, most vagyunk először együtt strandon.-nevetett fel.
  - El ne rontsd a pillanatot te lüke!-nevettem vele együtt.
  - Menjünk vissza.-mosolygott folyamatosan.
  - Rendben.-álltam fel.

Ő is felkelt, majd ujjainkat kulcsba zárta. Hirtelen elengedte a kezem és visszafutott valamiért, mint később kiderült a telefonjáért.

  - Mégis mit jelentsen ez?-vontam kérdőre.
  - Első közös strandolásunkról készíttetek egy képet. A jövő évi meglepetéshez.-kacsintott. - Hé, Sziki!-hívta hozzánk a fiút.
  - Tessék?-mosolygott közös barátunk.
  - Csinálnál rólunk egy képet?-nyomta kezébe a telefonját.
  - Természetesen. De miért félmeztelenül vagytok? Ez egy közös családi albumba nem lesz olyan jó!-nevetett fel.
  - Peti, kérlek!-mosolyodtam el.
  - Rendben! Álljatok be akkor.-adta meg magát. - Nagy mosoly!!-mondta mielőtt elkapta volna a pillanatot.

Megköszöntük neki, majd Ya Ou felrakta Instagramra azzal a címmel, hogy: Percre pontosan egy éve!:) Persze nagyon örültem neki, hogy végre felvállaljuk a kapcsolatunkat, de bennem volt a félelem, hogy mit fognak szólni a Wayerek, hiszen én is az voltam régebben- még most is. A többiekhez visszaérve barátom a vízbe dobott. Egészen hét óráig szórakoztunk még a többiekkel amikor haza mentünk.

  - Na készen állsz a meglepetésre?-simította meg a combom a barátom.
  - Persze!-mosolyogtam.
  - Akkor indulunk is!-kanyarodott jobbra a kereszteződésnél.

Helyzet jelentés

Kedves olvasók!

Sajnálom, de egy darabig nem tudok új részt hozni. Nagypapám kórházba került a héten, viszont már haza engedték. Hat hétig kell pihennie, ami valljuk be, nem olyan kis idő. Megpróbálok egy hónapban legalább 4 új részt hozni, de nem ígérhetek semmit. Remélem megértitek. 

Addig is szeretnék néhány kérdést feltenni:

Ki a kedvenc szereplőd?

Ajánlottad-e már a blogot?

Hogyan ismerted meg a ByTheWay-t?

Mennyire szoktak tetszeni a részek?

Milyen gyakran szeretnél új részt olvasni?

Remélem mielőbbi válaszokat kapok! :)

Kovács Antónia

író / szerző

#3

Köszönet!:)
Köszönöm a több mint 149 oldal megtekintést napi szinten, a véleményeket a csoportban. Köszönöm a lányoknak, akik megáldanak ihlettel, és akik mindig felvidítanak. Köszönöm :)) <3

Lassan az egész délutánunk ráment, de bemutatott az édesapjának. Nagyon kedves, segítőkész apukája van, és szerintem aranyos is.

  - Apa, én a barátnőmmel komolyan gondolom!-fogta meg a kezem.
  - A szüleid ismerik már a fiam?-kérdezte tőlem mosolyogva.
  - Természetesen! Már az első héten bemutattam nekik.-bólintottam.
  - Akkor hozzád volt az a nagy igyekezet húsvétkor!-nevetett fel.
  - Apa!!-morgott Ya Ou, majd megölelt.
  - Miért? Milyen igyekezet?-mosolyogtam.
  - A fiam, már hajnali négykor itt mászkált fogkefével a szájában, és az órát nézte. Aztán, ha jól tudom felutazott Budapestre, onnan meg biciklivel letekertek hozzátok.
  - Nem kell ám mindenről tudnia.-fogta a fejét a barátom.
  - Mesélt nekem olyat is, hogy örülne, ha hozzá mennél feleségül.-magyarázta tovább a legidősebb Feng.
  - APA!-csappant fel Ya Ou. - Remélem Vanessának is mesélsz majd ilyeneket az öcsémről!-vágta oda gúnyosan.
  - Ő se marad ki a jóból!-állt fel az édesapja. - Nagyon örültem nektek, de ha most megbocsájtotok, nekem el kell mennem a postára.- mondta, s ezzel el is tűnt.
  - Megmutatom a szobám!-húzott fel Ya Ou.

Mosolyogva követtem barátom minden egyes lépését, úgy nézhettem ki, mint egy kölyökkutya, aki a gazdi után megy. Mikor beléptünk a szobájába megcsapta az orrom parfümje jellegzetes illata, magával ragadott. A szoba közepén körbenéztem, majd lehuppantam az ágyára. Lefeküdt mellém, és összekulcsolta ujjainkat. Boldogság áradt végig a testemen, úgy éreztem, hogy én erre vágyok életem hátralevő részében.

  - Kicsim?-szólalt fel remegő hanggal.
  - Tessék?-fordultam felé.
  - Te vagy az egyetlen, akivel így érzem magam . Jó persze, Barbival is boldog voltam, de veled, veled olyan más minden. Szeretlek, nagyon, nagyon, nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam az előbb hallottakon, azt hiszem a kelleténél jobban szeretem ezt a fiút. Nem hittem volna, hogy valaha ennyire fogok kötődni valakihez. Már csak az érintésétől a föld felett vagyok méterekkel, azt hiszem olyan számomra, mint a drog.

  Mikor beértünk Nagykátára, kaptam egy üzenetet Olivértől. A Duna-parton lesz a csapatunk este. Őszintén? Nem volt olyan nagy kedvem menni, viszont barátom se rajongott az ötletért. A házunkba belépve anyut pillantottuk meg.

  - Anya, hát Te mit csinálsz?-lepődtem meg.
  - Szülinapi buliba megyünk, de nem tudom, hogy milyen cipőben menjek.-húzta el a száját. - Ya Ou!-csappant fel hirtelen, mire mindketten megijedtünk.
  - Tessék?-mosolyodott el barátom.
  - Szerinted melyiket? Tudtad, hogy a lányom belétek volt esve még az X-Faktor előtt? Nagyon vicces volt, arra a lányra is féltékeny volt, akivel az erdőben sétáltál!-ezért szeretem anyut, ja mégsem.
  - Nos, erről nem tudtam.-karolta át a derekam. - Egyébként a topánkára szavazok!-bökött a zöld cipőpárra.

Apuék elég gyorsan magunkra is hagytak minket, aminek kifejezetten örültünk. Éppen mikor végeztünk a vacsorával, akkor hívott Adri.

  - Hé szerelmespár!-szólt bele a telefonba.
  - Igen?-nevettem.
  - Mikor jöttök?-hallottuk Vanessa hangját.
  - Nem megyünk! Tizenegy hónap után végre csak kettesben vagyunk.-szólt bele Ya Ou.
  - MOST MEGSÉRTŐDTEM!-kiabált bele Bence.
  - Jó szórakozást!-kapcsolta ki barátom a készüléket.

Az egész szituációt nem értettem. Mire gondolhatott ezzel? Gondolkodni se volt időm, rögtön válaszolt egy csókkal. Eltoltam kicsit magamtól, hogy fel tudjam ezt az egészet dolgozni.

  - Mit jelentsen ez az egész?-tartottam kezem a mellkasán.
  - Olivér, Bence és Peti is?-rakta kezeit az arcomra.
  - Micsoda?-nevettem fel.
  - És ha velük lennél most itt?-támasztotta homlokát az enyémnek.
  - Nincs az a pénz, hogy itt most mással legyek. Hidd el, ők csak ilyen, ilyen haverok.-pusziltam meg.
  - Ki tetszett legelőször?-tolt el egy picit.
  - Természetesen Te!-löktem meg.

Elmosolyodott, majd lesütötte szemeit. Óvatosan közelebb lépett hozzám, majd jobb kezét a derekamra helyezte, ballal pedig az arcomra simított. Pillanatokon belül már csak Ő volt, és Én.