#17

Újra egyedül sétáltam Budapest egyik plázájában. Sietősen szedtem lábaim, miközben telefonom nyomkodtam.

  - Fenébe az ujjlenyomat olvasóval!-morgolódtam, majd észre se vettem, de belefutottam valakibe.
  - Hé, hé! Le ne gyilkolj már!-nevetett. - Itt lakok és már minden nap találkozok veled. Ez picit fura és különös, nem?-mosolygott.
  - Jaj, szia Viktor!-nevettem. - Nos igen, valóban különös!-bólintottam.
  - Mit csinálsz éppen? Mármint azon kívül, hogy ócsárolod szegény Apple terméket.-bökött mosolyogva telefonomra.
  - Keresek valamilyen ruhát karácsonyra. Te?-kérdeztem vissza.
  - Nos, csak találkoztam egy lánnyal. Tudod, ha Te már tovább léptél, akkor itt az ideje nekem is.-vakarta meg kínjában tarkóját. - Ti hogy vagytok a barátoddal? Yacsu?-ráncolta homlokát.
  - Ya Ou!-nevettem. - Elég jól megvagyunk, bár már rég nem annyira rózsás a helyzet.-vontam meg a vállam.
  - Nincs kedved meginni valamit?-mosolyodott el.
  - Felőlem.-vontam meg a vállam.

Beültünk egy kávézóba, majd egy pohár forró csoki mellett kezdtünk el beszélgetni. Elmondta, hogy egy modell lánnyal találkozgat, valamint szerepet kapott a munkájából kifolyólag Taylor Swift új videó klipjében. Büszkén néztem meg a videót, és elhatároztam, hogy valahogyan le fogom tölteni. Végül nagyon sok mindenről szó esett, például arról is, hogy Ő még egy cseppet sincs túl rajtam.

  - Viktor, ennek már majdnem egy éve!-sóhajtottam.
  - Miben jobb az a nyálgép, mint én? Mit tudott neked adni, amit én nem?-csapta le a telefonját az asztalra.
  - Elsőnek is: szegény Apple! Másodszor pedig: hidd el, volt oka annak, hogy léptem mellőled.-sütöttem le tekintetem.
  - Inkább hagyom a témát.-forgatta meg a szemeit. - Nem megyünk el valahová? Segíthetnék ruhát választani!-mosolygott.
  - Kedves tőled, lehet nem boldogulnék egyedül.-álltam fel.
  - Ugyan, tudod, hogy soha nem engednék meg még egy olyan kék buggyos ruhát! Határozottan nem áll jól neked!-rázta meg a fejét.
  - Különös, mindenki azt mondja, hogy jól áll nekem.-pislogtam nagyokat.
  - Az Én véleményem számít!-kacsintott, majd Ő is felállt.

A fél plázát bejártuk, mire találtunk egy elegánsabb butikot. Hosszas keresgélés után Viktor felnyújtott egy zöld, glitteres egybe ruhát. Tudta, hogy szeretem a pirosat, de nem karácsonykor. Tudta, hogy imádom az ilyen ruhákat, tud rólam mindent. Miután felpróbáltam a ruhát megmutattam neki is, és mint kiderült, mindkettőnknek nagyon tetszik. Tehát éppen a kasszához tartottunk, mikor megcsörrent a telefonja.

  - Szia anyu!-fordult el.

Mosolyogva nyugtáztam a történteket, és elkönyveltem magamban, hogy még mindig anyuci pici fia, ahogy pár évvel ezelőtt. Kifizettem a ruhát, majd mellém lépett.

  - A fenébe is!-húzta a száját.
  - Mi történt?-léptünk ki a tömegbe.
  - Ehhez valamilyen cipőt is kell venni!-vigyorgott, majd megfogta a kezem és magával húzott.

A legközelebbi cipőbolthoz húzott, majd azon belül is a magassarkúkhoz. Ya Ou nem szereti, ha magassarkúban flangálok, szerinte maradjak csak akkora, amekkora vagyok.

  - Szerintem elég lesz egy topánka is.-léptem egyet hátra.
  - Topánka? Megbolondultál?-püfögött. - Ez a nyerő!-mutatta fel az egy pár cipőt.
  - Valóban szép, de nekem erre nincs pénzem.-füllentettem.
  - Én állom!-húzott a pénztárhoz.
  - Csak ennyi lesz?-kérdezte az eladó.
  - Igen.-bólintott Viktor.

Ránéztem egy pillanatra. Magasabb volt nálam egy fejjel, mogyoróbarna szemei csak úgy csillogtak, egyik kezével az én kezem szorította, a másikkal pedig a pénzt nyújtotta az eladónak.

  - Kellemes ünnepeket fiatalok!-köszönt el a nő.
  - Viszont!-intett Viktor szatyorral a kezében. - Ezt is letudtuk, nos elég jó páros vagyunk!-húzta ki magát.
  - Nekem mennem kell.-álltam meg.
  - Jaj ne csináld már! Jó haver módjára végig álltam veled a sort, még cipőt is vettem neked.-mutatta a zöld szatyort.
  - Igen, ez mind kedves dolog. Viszont ilyet egy olyan csinál, aki már évek óta.. Hogy fogalmazzam meg, hogy értsd? Ezeket Ya Ou-nak kellett volna velem csinálnia. Őt szeretem, Ő a szerelmem.-túrtam bele hajamba.
  - Oh igen? És most hol van a Te Ya Ou-d? Hol van mindig? Hol volt akkor, amikor megcsalt? Oh, tudom már, egy másik nővel!-lépett közelebb hozzám.
  - Ne hánytorgasd a múltat!-lábadt könnybe a szemem.
  - Jaj Nia, nem úgy gondoltam!-ölelt meg. - Gyere, elmegyünk hozzám és megnézünk egy bugyuta karácsonyi filmet. Rendben?-karolt át.

Szipogva bólintottam, majd elindultam vele. Igazából nagyon közel lakik a plázához. Tizenöt perc séta volt csak az út, habár a hidegben többnek tűnt. Mikor felértünk a lakásba kellemes meleg fogadott minket. Gyorsan lerúgtuk magunkról a cipőket, a kabátokat pedig felakasztottuk a fogasra. Berakott egy értelmetlen filmet, majd az ágy végébe kuporodtunk. Úgy a film közepénél járhattunk, mikor maga felé fordított, majd megcsókolt. Végül is nem ellenkeztem, visszacsókoltam. Lassan szabadított meg a felsőmtől, majd a nadrágomtól. Mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk már késő volt. Megtörtént, amit nem tudtam visszacsinálni. Hogy én milyen szépen fogok elégni a pokol tüzén!

November 30.

Idegesen járkáltam a lakásban. Ya Ou bármelyik pillanatban megérkezhet, úgy érzem muszáj neki elmondanom, hogy mi történt Viktor és köztem.

  - Szia kicsim, megjöttem!-lépett be az ajtón. - Képzeld mekkora felfordulás van most mindenhol, pedig még csak advent első vasárnapja van!-nevetett.

  - Szia!-öleltem meg.

  - Mi történt?-a fenébe is, hogy ennyire ismer!

  - Ugye akkor is szeretsz, ha eszméletlen nagy butaságot csináltam, amit igazából nem is akartam?!-néztem fel rá könnyes szemekkel.

  - Kiről van szó és mikor történt?-sóhajtott nagyot.

  - Viktor, és körül belül kilenc, tíz napja.-hajtottam le a fejem.
  - Sose bírtam azt a gyereket.-vonta meg a vállát.
  - Akkor ennyi volt?-vettem magamra a kabátom.
  - Viccelsz? Egy hülye gyerek miatt nem foglak elveszíteni!-ölelt meg.
  - Pedig megérdemelném.-hajtottam le a fejem.
  - Gyere, menjünk el egyet sétálni. Oké?-fogta meg a kezem.
  - Oké.-bólintottam.

November utolsó napját így töltöttük, kéz a kézben. Sokan megbámultak minket az utcán, viszont barátomat ez egy cseppet se érdekelte.

#16

Telefonom kijelzőjét kopogtattam ujjaimmal ütemesen, izgultam. Maykee egy forrócsokit szürcsölgetett, közben pedig engem nézett. Hetek óta találkozgatunk már, Ő viszont egy lépést se tesz felém. Remélem ez nem lesz sokáig így.

  - Olivér keresett azóta?-sütötte le tekintetét.

  - Nem, de jobb is.-köhintettem.

  - Nem is hiányzik?-fogta meg az asztalon pihenő kezem.

  - Ő döntött így, oké?-lábadtak könnybe a szemeim. - Haza szeretnék menni.-álltam fel.

Bólintott, majd fizettünk és kiléptünk az épületből. Hazáig kísért, ám a kapunkban megállt. Kérdő pillantást intéztem felé, majd félve felé léptem.

  - Minden oké?-fürkésztem tekintetét.

  - Persze!-csillant meg szemében valamiféle remény szikra.

  - Gyere be! Borzasztó hideg van most hazamenni gyalog!-mosolyogtam majd kinyitottam az ajtót.

Mosolyogva követett a lakásba, majd a szobámba. Egymással szemben álltunk, nem tudtam mitévő lenni. Elképesztően csillogtak szemei, és eszméletlen jól nézett ki. Nem csak most, mindig. Végignézett rajtam, majd közelebb lépett hozzám.

  - Sajnálom, hogy eddig olyan emberre pazaroltad a szereteted aki nem érdemelte meg.-sóhajtott nagyot.

  - Már túl késő, hiszen már rég hülyét csináltak belőlem.-hajtottam le a fejem.

  - Sosincs túl késő!-csókolt meg.

Hirtelen kiment a fejemből a múltam, egyszerre csak jelenem volt és jövőm. Ösztönösen karoltam át tarkóját, majd húztam magamhoz közelebb. Sietősen gombolta ki nadrágom, én pedig szinte letéptem a felsőjét. Alig ismerem, de benne valahogy mindent megtaláltam. Ő nem egy Google, de sokkal jobb dolgokat nyújt nekem. Soha nem tapasztaltam még hasonló érzést, mintha a felhőkön jártam volna. Sokkal másabb volt, mint Olivér. Gyengéd volt, vigyázott rám, vigyázott ránk.

  - Remélem nem bántad meg.-húzta magára boxerét.

  - Őszintén szólva kezdek kétségbe esni.-túrtam kócos hajamba.

  - Ugyan! Már megkaptál, tehát nem fogsz megszabadulni tőlem!-mosolygott, majd nyomott egy apró puszit a szám sarkába. - Mit kérsz? Tea, kávé esetleg bor?-ült le mellém.

  - Téged kérhetlek?-kacagtam.

  - Telhetetlen!-nevetett majd megrázta fejét. - Természetesen, de nem szeretném, hogy kiszáradj itt nekem!-nézett mélyen a szemembe.

  - Bor jó lesz!-mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

  - Rögtön jövök!-viszonozta gesztusom.

Eldőltem az ágyon, majd csak magam elé meredtem mosolyogva. Végre boldog voltam egy olyan fiúval aki rövid időn belül lopta a szívembe magát, ezzel az előző lakót kegyetlenül száműzte. Rövidesen visszatért egy üveg Roséval és két borospohárral. Első közös esténk további részében borozgattunk, filmet néztünk és beszélgettünk. Úgy érzem, hogy ez örökre szól.

#15

Újra Magyarországon voltunk. Féltem, hogy Ya Ou soha többet nem fog bennem megbízni. Okot adtam rá, okot adtam arra, amire nem szerettem volna. A padon ülve egyre hűvösebb volt, majd valami szitálni is kezdett.

  - Megéri, hogy még mindig együtt vagyunk?-fordultam felé.

  - Talán nem kellene bíznom benned?-mosolygott. - Figyelj, nem számít, hogy mi történt kint, mert az ott történt, most pedig itt vagy! Ez a legfontosabb. Nem?-fogta meg a kezem.

  - Semmi se lesz már a régi!-álltam fel sírva, majd elindultam.

Az eső esni kezdett, én pedig jégcsappá fagytam. Idegesen raktam zsebre a kezem, mikor valaki elkapta a csuklóm. Megfordultam, de az illető már velem szemben állt.

  - Soha senkit nem szerettem még ennyire, mint Téged! Szeretlek, és ezen nem változtathat az, ami Hollandiában történt! Nem is voltál a tudatodnál, még jó hogy nem is tehetsz semmiről!-húzott közelebb magához.

  - Mivel érdemeltem ezt ki? Mit tettem, hogy így bízol bennem?-lábadtak könnybe a szemeim.

  - Azzal, hogy vagy nekem!-hajolt közelebb hozzám.

Az eső jég hideg volt, viszont amint hozzám ért ajkaival egyszeriben nyári szellő simogatását éreztem. Mikor ajkaink elváltak egymástól újra hideg lett, de amint megöleltem ismét éreztem a melegséget. 

November 20.

Egy hónap múlva már a karácsonyra készülődünk, illetve csak a normális emberek. Bianka és Én vagyunk az a két elvont agyú személyek, akik már most bevásárolnak, hogy minden a fa alatt legyen karácsonykor.

  - Te mit veszel Bencének?-pillantottam rá okos telefonom mögül.

  - Parfümre gondoltam, meg valamilyen órára.-meredt egy kirakatra.

  - Ez szuper ötlet!-mosolyodtam el.

  - Te mit veszel drága barátodnak, vagy magad leped meg egy fogamzásgátlóval?-vigyorgott gonoszan.

  - Hé! A drága barátomnak egy fekete inget gondoltam, meg valamilyen gitár pengetőt. Viszont lehet, hogy csak egy telefontokot csináltatok. Tudod, mivel majdnem ugyan az a telefonunk, csak neki fekete, nos arra gondoltam, hogy az Ő tokján az én képem lesz rajta, az enyémen pedig Ő. Lehet, hogy csak egy képet tetetek mindkét telefonra. Mit szólsz?-mosolyogtam.

  - Azt, hogy felesleges ennyit költened.-nézett végig rajtam. - Fakó vagy, inkább a maradék pénzből vennél magadnak szolárium bérletet!-nevetett.

  - Nem szeretek szolizni, viszont abban van valami, hogy felesleges lenne.-sóhajtottam.

  - Mi történt?-lepődött meg Bia.

Elmeséltem neki, hogy azóta nem érzem biztonságosnak a kapcsolatunkat, mióta történt a hollandiai eset. Ő is elmondta a véleményét, mely az volt, hogy feleslegesen strapálom magam emiatt. Szerinte, ha Ya Ou megbocsájtott és nem haragszik, akkor megbocsájtott és nem haragszik. Ebben lehet valami, hiszen régebb óta ismeri, mint én.

  - Nia?-hallottam egy ismerős hangot.

  - Te meg mit keresel Pesten?-rivallt rá Bianka.

  - Nyugi van, csak láttam, hogy itt vagytok, gondoltam köszönök.-vonta meg a vállát Viktor.

Nagy, fekete ballonkabátot viselt, mely ki volt gombolva, alatta egy fehér felső virított, lábain pedig egy sötétkék színű farmer feszült, mindehhez egy fekete cipőt párosított. Haja szokásához hívően kuszán, göndören díszelgett fején, néhány tincs pedig a homlokát verdeste. Kezeit zsebre dugta, így húzta maga előtt össze a ruhadarabot.

  - Régóta nem láttalak. Mi újság? Mi történt veled mostanában?-mosolygott rám.

  - Hosszú lenne még elmesélni is! Veled mi történt? Mi ez az új stílus?-kacagtam fel.

  - Felköltöztem Pestre, és beújítottam pár göncöt. Tetszik?-villantotta meg tökéletes fogsorát.

  - Nem, Jézusom! Hogy képzelhetted ezt, hogy rögtön a nyakadba ugrik?-szólt közbe Bianka, aki már nagyon ideges volt.

  - Jól áll, de nem Te vagy!-mosolyogtam. - Viszont mi most megyünk, mert még rengeteg dolgunk van. Jó volt összefutni!-ragadtam meg barátnőm karját.

  - A soha viszont nem látásra!-indult el Bia.

  - Majd még találkozunk, meg gondolom beszélünk!-intett Viktor.

  - Igen, szia!-kiabáltam neki.

Bianka pufogását, és átkozódásait nem lehetett nem hallani. Jól tudtam, hogy nem csípi Fábiánt, de hogy ennyire! Meglepő volt, hogy itt futottam vele össze. Nem hittem volna, hogy Budapestre költözik fel.

  - Még egy ilyen személlyel találkozunk én esküszöm lelövöm magam!-huppant le egy padra.

  - Viktor aranyos és kedves! Nem tett semmi rosszat!-mosolyogtam ideges barátnőmre.

  - Én akkor se csipázom! El ne bízd magad, még fikázni se fikázom! A fülzsírról nem is beszélve!-püfögött.

  - Nahát, Te tényleg nem bírod!-nevettem fel.

  - De nem ám!-nevetett velem együtt. - Na de menjünk el megvenni Bencének az ajándékait, aztán segítek neked, hogy megcsináltasd a telefontokokat!-állt fel, majd csuklómnál fogva maga után húzott.

A délelőttünk így zajlott, boltról boltra jártunk. A létező összes plázát, hipermarketet körbejártuk Budapesten, viszont megfelelő telefonost sehol nem találtunk. Ki tudja? Talán nem kellene megcsináltatnom.

#14

  Landolt a gépem, izgatottan lépkedtem a kijárat felé, majd Bianka kissé szétesve várt rám a kocsinak támaszkodva. Napszemüveg és a kapucni takarta arcát, viszont haját fel lehetett ismerni. De hol van Ő?

  - Szia Bia!-intettem neki elengedve a bőröndöm.

  - Ja, khm..szia!-intett vissza.

  - Nia hol van?-kérdeztem remegő kezekkel.

  - Ágyban, tegnap elengedtük kicsit magunkat.-vonta meg a vállát.

Ez magyarázatot adott mindenre, a kinézetére, a válaszai stílusára, mindenre. Beültünk a kocsiba, majd meg sem álltunk a hotelig. Mikor beléptem a lakosztályba, elképedtem, megsemmisültem. Ott feküdt, mellette egy vödör, és szörnyen nézett ki, ráadásul meztelen volt.

  - Mégis mit csináltatok ti?-fordultam Bianka felé, aki szája elé emelte a kezét és elrohant.

Megijedtem, féltem úgy, mint még soha. Mi történhetett vele? Ijedten néztem rá, köhögött, elég keservesen. Sietve segítettem fel, majd picit megütögettem a hátát.

  - Nia, mégis mi történt itt tegnap?-fogtam meg a kezét.

  - Mi csak buliztunk, jó estét csináltunk.-törölgette a szemét.

  - Miért sírsz? Mi történt?-ültem le elé, majd kezeit szorosan megfogtam.

  - Én nem akartam!-zokogott.

  - Mit nem akartál?-döbbentem le.

Lépteket hallottunk, majd Vanessa lépett be az ajtón. Nagyot sóhajtva ránk nézett, majd becsukta az ajtót.

  - Nem túl kellemes emlék ez, ami tegnap történt.-húzta be a sötétítőt.

  - Mégis mi történt?-emeltem fel a hangom.

  - Egy srác leitatta, és mint látod, szépen ki is használta a helyzetet.-mutatott zokogó barátnőmre.

  - Hogy hagyhattátok?-álltam fel hirtelen.

  - Mi se tudtuk! Szerinted nem állítottunk volna a gyereken?-rivallt vissza Vanessa. - Magatokra hagylak, beszéljétek meg! Viszont nem Ő a hibás!-csukta be maga után az ajtót.

Félve néztem kedvesemre, aki a könnyeivel küszködve nézett vissza rám. Felállt, majd megölelt. Sírva túrtam bele hajzuhatagába, úgy szorítottam még erősebben magamhoz. Elgondolkoztam, hogy tényleg megérte-e akkor azt mondani, hogy "igen" ?  Levettem kardigánom, majd rá terítettem.

  - Nem kellett volna eljönnöm!-sírt.

  - Nem a Te hibád, az enyém, amiért elengedtelek!-nyomtam egy puszit a homlokára.

  - Szakítani akarsz?-húzta össze a cipzárt.

  - Soha nem tenném meg!-csókoltam meg.

Hosszasan álltunk ölelkezve, majd egy férfi hangra lettem figyelmes. Rögtön megfordultam, majd amint megláttam az illetőt ökölbe szorult a kezem.

  - Mikor jöttél?-döbbent le.

  - Éppen elég ideje, hogy tudjak mindent. Hogy tehetted ezt, ráadásul a rokonoddal?!

  - Kérlek hagyd!-fogta meg a karom Nia.

A srác szó nélkül kiment a szobából, majd becsukta az ajtót. Barátnőm elküldtem felöltözni, még én rendbe raktam a lakosztályt. Hosszú órák után végre visszanyerte a szoba eredeti kinézetét, és Nia is újra emberi formában volt. Ujjaimat tördelve fordultam felé, ha nem szeretném ennyire, talán most azonnal itt hagynám. Lehajtott fejjel adta vissza a felsőm, majd leült a kanapéra.

  - Mi lesz velünk?-nézett rám könnyes szemekkel.

Hófehér kanapén félhomályban is jól kivehető volt az alakja, sötét szerelése pedig még jobban láthatóvá tette számomra. Nagyot sóhajtva vettem a kezembe telefonom, majd tárcsáztam Bencét. 

  - Szia, mondjad!-köszönt bele.

  - Szia! Figyelj, megtennéd, hogy előkészítesz mindent otthon? Holnap visszautazunk.-birizgáltam a kilincset.

  - Persze! Minden rendben? Bianka hogy van?-záporozott kérdéseivel.

  - Remekül van, és minden a legnagyobb rendben. Majd otthon beszélünk, szia!-nyomtam ki.

Barátnőm felé néztem, egyre inkább tűnt el, ezért felkapcsoltam a kislámpát, ami tökéletesen megvilágította arcát. Leültem mellé, majd megfogtam a kezét.

  - Hazajössz velem, rendben?-néztem mélyen szemeibe.

  - Rendben.-hajtotta le a fejét.

  - Kérlek ne legyen rossz kedved, nem a Te hibád!-öleltem meg. - Ugye nem csináltál semmi mást?-nyomtam puszit a homlokára.

  - Ami azt illeti, kipróbáltam bizonyos dolgokat. Nem történt belőle semmi komolyabb baj, nem váltam függővé.-szabadkozott.

  - Ezen kívül ugye már nincs más?-mosolyodtam el picit.

  - Nincs.-rázta meg a fejét.

Van az a bizonyos érzés, mikor érzed, hogy tényleg itt a vég. Most így éreztem a kapcsolatunkkal is, sötétnek és hidegnek tűnt, mint egy tökéletes hózápor egy téli estén, viszont itt már többé nem lesz tavasz.

  - Vége?-pislogott rám.

  - Vége?-kérdeztem magamtól. - Nem. Nincs vége, ezt még meg lehet menteni!-fordultam felé.

  - Tényleg?-állt fel hirtelen.

  - Ez remélem majd választ ad a kérdésedre!-álltam fel utána.

Derekára simítottam kezeim, majd egy gyenge, lágy, érzelmes csókot leheltem ajkaira. Szívem , mint egy gyorsvonat, úgy száguldozott a vér az ereimben. A szobát halkan sikító, érzelmes szavak vették be, majd elnyelte őket a saját levegővételünk zaja. Titokban tettük, titokban szerettük egymást, és ez így volt rendjén.

First Award

Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd el 11 embernek!

Magamról

1. Imádok énekelni és zenélni, egyesek szerint van hozzá tehetségem, mások szerint nem. Ezért inkább szobám négy fala között szórakoztatom a posztereim.
2. Könnyen barátkozok, ezáltal sok barátom van, de ha igaziakat akarjuk nézni két kezemen meg tudom számolni őket.
3. Általában amit veszek telefont, ruhát, cipőt, cuccot az mind saját pénzből van, és nem nyaggatom a szüleim a legújabb iPhone miatt.
4. Utálom a matekot, és nem is értem. Viszont angolból kitűnő vagyok.
5. Való életben is van barátom, és nagyon, nagyon, nagyon szeretem! <3
6. Nem olvastam az SzJG-t, viszont olvastam az Akkor Szakítsunkot és nagyon tetszett Leiner Laura írása és annak stílusa.
7. Általában a való életből merítek ihletet a fejezetekhez.
8. A LiveSound-ot már amúgy is kitaláltam, viszont akkor egy Eylar Fox FanFiction-nek indult.
9. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatom van, aminek nagyon örülök!
10. A Jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium büszke gimnazistája vagyok!:)
11. A zene a mindenem, és zenei úton szeretnék továbbhaladni a tanulmányaimmal!:)

Kérdések - válaszok

1. Írás, olvasás, lovaglás, zenélés.
2. Amszterdam!
3. Milka Oreo!<3
4. Feketék fehéren! :D
5. Zenélek, vagy csak egyszerűen filmezek.:)
6. Erre még van 4 évem!:)
7. Mindkettőt nagyon szeretem, de ha nagyon kell választani, akkor The Vamps!:)
8. Nem lenne igazából kívánságom, megtartanám valami nagyon fontosra. :)
9. Bizony!:) Barátom akkor mutat be a családjának!:)
10. Kézilabda örökké! <3
11. Talán a tél, lehet jégcsappá fagyok, de gyönyörű!:)

Köszönöm szépen ezt a díjat Egy Wayer nevű felhasználónak/ írónak!:) Én nem küldöm tovább, mert igazából nem nagyon tudok olvasni blogokat, de azért még egyszer köszönöm! :)

#13

Hollandiába érve kikapcsoltam a zenét, majd elindultam a csomagjaimért. Izgatottan lépkedtem, végül csomagjaimmal a vállamon elindultam a kijárat felé. Mikor kiértem nem hittem a szememnek, ott álltak!

  - Azt hitted elengedünk egy ilyen hosszú útra felügyelet nélkül?-nevetett fel Bianka, majd kitárta a karjait.

  - Bár az igazat megvallva a rókázás helyett magadra hagytalak volna.-köhintett Vanessa. - Vagyis bocsi, csak utálok repülni.-rázta meg a fejét.

Nevetve öleltem meg őket, majd beszálltunk a kocsiba, ahol a másod unokatesóm, Szabi és az egyik haverja, Bence ült. Lepacsiztam velük, majd beültem az első ülésre. Mikor Bianka beindította a kocsit a rádióból egy ismerős dal szólalt fel. 

  - Hova?-vigyorgott a többiekre.

  - Hotel New York!-kiabálták egyszerre.

  - Akkor lerakod a csomagjaid a hotelben.-kanyarodott ki a főútra Bianka.

Mikor lepakoltam rohantam is vissza a kocsiba és útba vettük a várost. Szabi előhúzott egy üveg Jack Daniel's-t, mindannyian sikítozva fejeztük ki, hogy most megmentette az estét. Az üveg körbejárt egyszer, majd még egyszer, és egyre sűrűbben került a kezembe az ital. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de ha egyszerűen ki akarok kapcsolódni? A mólónál ért véget utunk, kiszálltunk az autóból, majd még további alkoholos italok társaságában leültünk a kissé nedves fa híd végére. Az italok egyre jobban ürültek, mi pedig egyre jobban éreztük azt, hogy velünk forog a világ.

Ya Ou szemszöge

Idegesen csörgettem meg ismét, viszont a számomra már ismerős hangposta jelentkezett. Újra próbálkoztam, ám a hang ezúttal is azt mondta, amit eddig.

  - Szia! Most jelenleg nem tudom felvenni, mert nem vagyok úgy igazából senkire se kíváncsi, de ha anyu vagy akkor rád kíváncsi vagyok! Mindegy! A sípszó után tudod mit kell tenned.-nevetett bele Nia hangja.

Ezt pont akkor csinálta, amikor velem együtt vett új telefont. Emlékszek, hiszen együtt voltunk aznap. Alig ment el pár órája, de már hiányzik. Ismételten próbálkozni kezdtem, de ezúttal se vette fel.

  - Mi a baj Ya Ou koma?-ült le mellém nevetve Bence.

  - Nem veszi fel! Tuti, hogy valami baj történt.-doboltam idegesen a lábammal.

  - Elmondjam?-tette kezét a vállamra.

  - Mégis mit?-álltam fel azonnal.

  - Bianka és Vanessa kimentek utána, tudod valahogy gyanús volt nekik ez a hirtelen utazás, illetve stílusváltás.

  - Vagyis akkor vigyáznak rá a lányok?-kúszott egy vándor mosoly az arcomra.

  - Igen, nem kell aggódnod!-bólogatott mosolyogva.

Valahogy eszméletlenül megkönnyebbültem, hiszen tudtam, hogy jó kezekben van. Nem iszik, nem drogozik és nem cigizik. Nagyon féltettem egyedül elengedni, főleg két fiú társaságában. Viszont az, hogy vele vannak a lányok nagyon nagy kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy ha Vani nem is, de Bia biztosan helyre rakja, ha arról van szó.

Szabolcs szemszöge

A lányok már dőltek jobbra-balra a sok alkoholtól, minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Bence rosszallóan nézett rám, mikor Niához próbáltam közeledni. Tudta, hogy hogy állok a dologhoz, és próbált lebeszélni róla, hiába. Amit a fejembe veszek, azt általában meg is valósítom, ha törik, ha szakad.

  - Haver, állj le!-lökött meg.

  - Úgyse fog rá emlékezni, csak egy kicsit.-nevettem.

  - Nem! Állj le most azonnal! Ha holnap is ennyire meg akarod tenni, amit akarsz, akkor tedd úgy, hogy Ő is tudjon róla!-rivallt rám.

  - Csss!!! Hagyjátok nyugodtan lemenni a napot!-csitított minket Bianka, akiből dőlt a pia szag, majd az utóbbi is.

Végül a lányok már annyira kész voltak, hogy inkább beraktuk őket a kocsiba, majd elmentünk a hotelbe.

#12

Álmosan lépkedtem a konyha felé. Ő ott állt, és rám nézett. Mosolyogva üdvözölt, majd megölelt. Melegség áradt szét a testemben, és egyre jobban azt éreztem, hogy visszaáll minden a régi kerékvágásba. 

°°°°

A város kellős közepén andalogtunk, mint a filmekben. Minden olyan volt, mint egy paródiának számító tökéletesen tökéletes szerelmes film. 

  - Hiányoztál!-ölelt meg hirtelen.

  - Valamit el kell mondanom.-öleltem meg.

  - Tessék?-lépett hátra egy lépést.

  - Tudod, van egy fiú, aki a másod unokatesóm, és meghívott magához Hollandiába. Nem sok időre, csak néhány hétre.-birizgáltam felsője cipzárját.

  - Menni szeretnél?-mosolygott.

  - IGEN!-csappantam fel hirtelen. - Ugye nem haragszol?-sütöttem le azonnal tekintetem.

  - Csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra!-bólintott.

Megkönnyebbültem, hogy így megbízik bennem, mondjuk nem én adtam arra okot, hogy ne bízzon. Kéz a kézben sétáltunk tovább, majd egy mozizás után hazamentünk.

3 nap múlva

Idegesen lépkedtem az ajtóhoz, majd vissza. Ujjaim tördelve raktam le levelem az asztalra, még utoljára visszanéztem a szobánkba, ahol még édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért gyorsan ki is slisszoltam a házból, majd fogtam egy taxit és meg sem álltam a repülőtérig. Miután az ellenőrző kapu felé haladtam gombóc keletkezett a torkomban, megtorpantam, majd hátra néztem. Be kellett látnom, hogy ez nem egy amerikai film, nem utánam fog jönni. Elindultam, miután sikeresen átestem a vizsgálaton kifele sétáltam, mikor meghallottam, hogy valakik a nevem kiabálják. A szívem kihagyott egy ütemet, majd megfordultam. Ya Ou, Bence, Sziki, és Adrienn futott utánam. 

  - Hát ti?-döbbentem  le.

  - Szerinted csak úgy leléphetsz búcsúzás nélkül?-húzott magához barátom.

  - Jól van, smároljatok! Viszont aztán én jövök!-csappant fel Adri.

Elmosolyodtunk, majd gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Eszméletlenül fog hiányozni, és nem viccelek, de már most hiányzik. Miután elváltunk megöleltem Adriennt, majd Szikit és Benit is. Adritól egy nagy tábla Oreos Milkát kaptam, Benitől pedig egy CD-t, de lelkemre kötötte, hogy csak Hollandiában nézzem meg, Szikitől egy könyvet, a kedvenc írómtól, Ya Outól pedig egy pendrive-ot, egy Rafaellót, és egy hatalmas nagy ölelést.

  - Mikor jössz?-törölte le az arcomról a könnyeket.

  - Három hét múlva.-szipogtam.

  - Meglátogatlak majd, ígérem!-csókolt meg.

  - Mikor?-néztem fel rá.

  - Amint lehet!-nyomott puszit a homlokomra.

A hangosbemondó egy pillanat alatt szakította meg az idilli jelenetet, még egy utolsó ölelést váltottam mindenkivel, Ya Ou arcára pedig egy puszit nyomtam. Felszálltam a gépre, majd az ablakhoz ültem. Fülesem jack dugóját telefonomba dugtam, majd elindítottam a lejátszási listát. Hiányozni fognak.