Újra Magyarországon voltunk. Féltem, hogy Ya Ou soha többet nem fog bennem megbízni. Okot adtam rá, okot adtam arra, amire nem szerettem volna. A padon ülve egyre hűvösebb volt, majd valami szitálni is kezdett.
- Megéri, hogy még mindig együtt vagyunk?-fordultam felé.
- Talán nem kellene bíznom benned?-mosolygott. - Figyelj, nem számít, hogy mi történt kint, mert az ott történt, most pedig itt vagy! Ez a legfontosabb. Nem?-fogta meg a kezem.
- Semmi se lesz már a régi!-álltam fel sírva, majd elindultam.
Az eső esni kezdett, én pedig jégcsappá fagytam. Idegesen raktam zsebre a kezem, mikor valaki elkapta a csuklóm. Megfordultam, de az illető már velem szemben állt.
- Soha senkit nem szerettem még ennyire, mint Téged! Szeretlek, és ezen nem változtathat az, ami Hollandiában történt! Nem is voltál a tudatodnál, még jó hogy nem is tehetsz semmiről!-húzott közelebb magához.
- Mivel érdemeltem ezt ki? Mit tettem, hogy így bízol bennem?-lábadtak könnybe a szemeim.
- Azzal, hogy vagy nekem!-hajolt közelebb hozzám.
Az eső jég hideg volt, viszont amint hozzám ért ajkaival egyszeriben nyári szellő simogatását éreztem. Mikor ajkaink elváltak egymástól újra hideg lett, de amint megöleltem ismét éreztem a melegséget.
November 20.
Egy hónap múlva már a karácsonyra készülődünk, illetve csak a normális emberek. Bianka és Én vagyunk az a két elvont agyú személyek, akik már most bevásárolnak, hogy minden a fa alatt legyen karácsonykor.
- Te mit veszel Bencének?-pillantottam rá okos telefonom mögül.
- Parfümre gondoltam, meg valamilyen órára.-meredt egy kirakatra.
- Ez szuper ötlet!-mosolyodtam el.
- Te mit veszel drága barátodnak, vagy magad leped meg egy fogamzásgátlóval?-vigyorgott gonoszan.
- Hé! A drága barátomnak egy fekete inget gondoltam, meg valamilyen gitár pengetőt. Viszont lehet, hogy csak egy telefontokot csináltatok. Tudod, mivel majdnem ugyan az a telefonunk, csak neki fekete, nos arra gondoltam, hogy az Ő tokján az én képem lesz rajta, az enyémen pedig Ő. Lehet, hogy csak egy képet tetetek mindkét telefonra. Mit szólsz?-mosolyogtam.
- Azt, hogy felesleges ennyit költened.-nézett végig rajtam. - Fakó vagy, inkább a maradék pénzből vennél magadnak szolárium bérletet!-nevetett.
- Nem szeretek szolizni, viszont abban van valami, hogy felesleges lenne.-sóhajtottam.
- Mi történt?-lepődött meg Bia.
Elmeséltem neki, hogy azóta nem érzem biztonságosnak a kapcsolatunkat, mióta történt a hollandiai eset. Ő is elmondta a véleményét, mely az volt, hogy feleslegesen strapálom magam emiatt. Szerinte, ha Ya Ou megbocsájtott és nem haragszik, akkor megbocsájtott és nem haragszik. Ebben lehet valami, hiszen régebb óta ismeri, mint én.
- Nia?-hallottam egy ismerős hangot.
- Te meg mit keresel Pesten?-rivallt rá Bianka.
- Nyugi van, csak láttam, hogy itt vagytok, gondoltam köszönök.-vonta meg a vállát Viktor.
Nagy, fekete ballonkabátot viselt, mely ki volt gombolva, alatta egy fehér felső virított, lábain pedig egy sötétkék színű farmer feszült, mindehhez egy fekete cipőt párosított. Haja szokásához hívően kuszán, göndören díszelgett fején, néhány tincs pedig a homlokát verdeste. Kezeit zsebre dugta, így húzta maga előtt össze a ruhadarabot.
- Régóta nem láttalak. Mi újság? Mi történt veled mostanában?-mosolygott rám.
- Hosszú lenne még elmesélni is! Veled mi történt? Mi ez az új stílus?-kacagtam fel.
- Felköltöztem Pestre, és beújítottam pár göncöt. Tetszik?-villantotta meg tökéletes fogsorát.
- Nem, Jézusom! Hogy képzelhetted ezt, hogy rögtön a nyakadba ugrik?-szólt közbe Bianka, aki már nagyon ideges volt.
- Jól áll, de nem Te vagy!-mosolyogtam. - Viszont mi most megyünk, mert még rengeteg dolgunk van. Jó volt összefutni!-ragadtam meg barátnőm karját.
- A soha viszont nem látásra!-indult el Bia.
- Majd még találkozunk, meg gondolom beszélünk!-intett Viktor.
- Igen, szia!-kiabáltam neki.
Bianka pufogását, és átkozódásait nem lehetett nem hallani. Jól tudtam, hogy nem csípi Fábiánt, de hogy ennyire! Meglepő volt, hogy itt futottam vele össze. Nem hittem volna, hogy Budapestre költözik fel.
- Még egy ilyen személlyel találkozunk én esküszöm lelövöm magam!-huppant le egy padra.
- Viktor aranyos és kedves! Nem tett semmi rosszat!-mosolyogtam ideges barátnőmre.
- Én akkor se csipázom! El ne bízd magad, még fikázni se fikázom! A fülzsírról nem is beszélve!-püfögött.
- Nahát, Te tényleg nem bírod!-nevettem fel.
- De nem ám!-nevetett velem együtt. - Na de menjünk el megvenni Bencének az ajándékait, aztán segítek neked, hogy megcsináltasd a telefontokokat!-állt fel, majd csuklómnál fogva maga után húzott.
A délelőttünk így zajlott, boltról boltra jártunk. A létező összes plázát, hipermarketet körbejártuk Budapesten, viszont megfelelő telefonost sehol nem találtunk. Ki tudja? Talán nem kellene megcsináltatnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése