Telefonom kijelzőjét kopogtattam ujjaimmal ütemesen, izgultam. Maykee egy forrócsokit szürcsölgetett, közben pedig engem nézett. Hetek óta találkozgatunk már, Ő viszont egy lépést se tesz felém. Remélem ez nem lesz sokáig így.
- Olivér keresett azóta?-sütötte le tekintetét.
- Nem, de jobb is.-köhintettem.
- Nem is hiányzik?-fogta meg az asztalon pihenő kezem.
- Ő döntött így, oké?-lábadtak könnybe a szemeim. - Haza szeretnék menni.-álltam fel.
Bólintott, majd fizettünk és kiléptünk az épületből. Hazáig kísért, ám a kapunkban megállt. Kérdő pillantást intéztem felé, majd félve felé léptem.
- Minden oké?-fürkésztem tekintetét.
- Persze!-csillant meg szemében valamiféle remény szikra.
- Gyere be! Borzasztó hideg van most hazamenni gyalog!-mosolyogtam majd kinyitottam az ajtót.
Mosolyogva követett a lakásba, majd a szobámba. Egymással szemben álltunk, nem tudtam mitévő lenni. Elképesztően csillogtak szemei, és eszméletlen jól nézett ki. Nem csak most, mindig. Végignézett rajtam, majd közelebb lépett hozzám.
- Sajnálom, hogy eddig olyan emberre pazaroltad a szereteted aki nem érdemelte meg.-sóhajtott nagyot.
- Már túl késő, hiszen már rég hülyét csináltak belőlem.-hajtottam le a fejem.
- Sosincs túl késő!-csókolt meg.
Hirtelen kiment a fejemből a múltam, egyszerre csak jelenem volt és jövőm. Ösztönösen karoltam át tarkóját, majd húztam magamhoz közelebb. Sietősen gombolta ki nadrágom, én pedig szinte letéptem a felsőjét. Alig ismerem, de benne valahogy mindent megtaláltam. Ő nem egy Google, de sokkal jobb dolgokat nyújt nekem. Soha nem tapasztaltam még hasonló érzést, mintha a felhőkön jártam volna. Sokkal másabb volt, mint Olivér. Gyengéd volt, vigyázott rám, vigyázott ránk.
- Remélem nem bántad meg.-húzta magára boxerét.
- Őszintén szólva kezdek kétségbe esni.-túrtam kócos hajamba.
- Ugyan! Már megkaptál, tehát nem fogsz megszabadulni tőlem!-mosolygott, majd nyomott egy apró puszit a szám sarkába. - Mit kérsz? Tea, kávé esetleg bor?-ült le mellém.
- Téged kérhetlek?-kacagtam.
- Telhetetlen!-nevetett majd megrázta fejét. - Természetesen, de nem szeretném, hogy kiszáradj itt nekem!-nézett mélyen a szemembe.
- Bor jó lesz!-mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Rögtön jövök!-viszonozta gesztusom.
Eldőltem az ágyon, majd csak magam elé meredtem mosolyogva. Végre boldog voltam egy olyan fiúval aki rövid időn belül lopta a szívembe magát, ezzel az előző lakót kegyetlenül száműzte. Rövidesen visszatért egy üveg Roséval és két borospohárral. Első közös esténk további részében borozgattunk, filmet néztünk és beszélgettünk. Úgy érzem, hogy ez örökre szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése