#17

Újra egyedül sétáltam Budapest egyik plázájában. Sietősen szedtem lábaim, miközben telefonom nyomkodtam.

  - Fenébe az ujjlenyomat olvasóval!-morgolódtam, majd észre se vettem, de belefutottam valakibe.
  - Hé, hé! Le ne gyilkolj már!-nevetett. - Itt lakok és már minden nap találkozok veled. Ez picit fura és különös, nem?-mosolygott.
  - Jaj, szia Viktor!-nevettem. - Nos igen, valóban különös!-bólintottam.
  - Mit csinálsz éppen? Mármint azon kívül, hogy ócsárolod szegény Apple terméket.-bökött mosolyogva telefonomra.
  - Keresek valamilyen ruhát karácsonyra. Te?-kérdeztem vissza.
  - Nos, csak találkoztam egy lánnyal. Tudod, ha Te már tovább léptél, akkor itt az ideje nekem is.-vakarta meg kínjában tarkóját. - Ti hogy vagytok a barátoddal? Yacsu?-ráncolta homlokát.
  - Ya Ou!-nevettem. - Elég jól megvagyunk, bár már rég nem annyira rózsás a helyzet.-vontam meg a vállam.
  - Nincs kedved meginni valamit?-mosolyodott el.
  - Felőlem.-vontam meg a vállam.

Beültünk egy kávézóba, majd egy pohár forró csoki mellett kezdtünk el beszélgetni. Elmondta, hogy egy modell lánnyal találkozgat, valamint szerepet kapott a munkájából kifolyólag Taylor Swift új videó klipjében. Büszkén néztem meg a videót, és elhatároztam, hogy valahogyan le fogom tölteni. Végül nagyon sok mindenről szó esett, például arról is, hogy Ő még egy cseppet sincs túl rajtam.

  - Viktor, ennek már majdnem egy éve!-sóhajtottam.
  - Miben jobb az a nyálgép, mint én? Mit tudott neked adni, amit én nem?-csapta le a telefonját az asztalra.
  - Elsőnek is: szegény Apple! Másodszor pedig: hidd el, volt oka annak, hogy léptem mellőled.-sütöttem le tekintetem.
  - Inkább hagyom a témát.-forgatta meg a szemeit. - Nem megyünk el valahová? Segíthetnék ruhát választani!-mosolygott.
  - Kedves tőled, lehet nem boldogulnék egyedül.-álltam fel.
  - Ugyan, tudod, hogy soha nem engednék meg még egy olyan kék buggyos ruhát! Határozottan nem áll jól neked!-rázta meg a fejét.
  - Különös, mindenki azt mondja, hogy jól áll nekem.-pislogtam nagyokat.
  - Az Én véleményem számít!-kacsintott, majd Ő is felállt.

A fél plázát bejártuk, mire találtunk egy elegánsabb butikot. Hosszas keresgélés után Viktor felnyújtott egy zöld, glitteres egybe ruhát. Tudta, hogy szeretem a pirosat, de nem karácsonykor. Tudta, hogy imádom az ilyen ruhákat, tud rólam mindent. Miután felpróbáltam a ruhát megmutattam neki is, és mint kiderült, mindkettőnknek nagyon tetszik. Tehát éppen a kasszához tartottunk, mikor megcsörrent a telefonja.

  - Szia anyu!-fordult el.

Mosolyogva nyugtáztam a történteket, és elkönyveltem magamban, hogy még mindig anyuci pici fia, ahogy pár évvel ezelőtt. Kifizettem a ruhát, majd mellém lépett.

  - A fenébe is!-húzta a száját.
  - Mi történt?-léptünk ki a tömegbe.
  - Ehhez valamilyen cipőt is kell venni!-vigyorgott, majd megfogta a kezem és magával húzott.

A legközelebbi cipőbolthoz húzott, majd azon belül is a magassarkúkhoz. Ya Ou nem szereti, ha magassarkúban flangálok, szerinte maradjak csak akkora, amekkora vagyok.

  - Szerintem elég lesz egy topánka is.-léptem egyet hátra.
  - Topánka? Megbolondultál?-püfögött. - Ez a nyerő!-mutatta fel az egy pár cipőt.
  - Valóban szép, de nekem erre nincs pénzem.-füllentettem.
  - Én állom!-húzott a pénztárhoz.
  - Csak ennyi lesz?-kérdezte az eladó.
  - Igen.-bólintott Viktor.

Ránéztem egy pillanatra. Magasabb volt nálam egy fejjel, mogyoróbarna szemei csak úgy csillogtak, egyik kezével az én kezem szorította, a másikkal pedig a pénzt nyújtotta az eladónak.

  - Kellemes ünnepeket fiatalok!-köszönt el a nő.
  - Viszont!-intett Viktor szatyorral a kezében. - Ezt is letudtuk, nos elég jó páros vagyunk!-húzta ki magát.
  - Nekem mennem kell.-álltam meg.
  - Jaj ne csináld már! Jó haver módjára végig álltam veled a sort, még cipőt is vettem neked.-mutatta a zöld szatyort.
  - Igen, ez mind kedves dolog. Viszont ilyet egy olyan csinál, aki már évek óta.. Hogy fogalmazzam meg, hogy értsd? Ezeket Ya Ou-nak kellett volna velem csinálnia. Őt szeretem, Ő a szerelmem.-túrtam bele hajamba.
  - Oh igen? És most hol van a Te Ya Ou-d? Hol van mindig? Hol volt akkor, amikor megcsalt? Oh, tudom már, egy másik nővel!-lépett közelebb hozzám.
  - Ne hánytorgasd a múltat!-lábadt könnybe a szemem.
  - Jaj Nia, nem úgy gondoltam!-ölelt meg. - Gyere, elmegyünk hozzám és megnézünk egy bugyuta karácsonyi filmet. Rendben?-karolt át.

Szipogva bólintottam, majd elindultam vele. Igazából nagyon közel lakik a plázához. Tizenöt perc séta volt csak az út, habár a hidegben többnek tűnt. Mikor felértünk a lakásba kellemes meleg fogadott minket. Gyorsan lerúgtuk magunkról a cipőket, a kabátokat pedig felakasztottuk a fogasra. Berakott egy értelmetlen filmet, majd az ágy végébe kuporodtunk. Úgy a film közepénél járhattunk, mikor maga felé fordított, majd megcsókolt. Végül is nem ellenkeztem, visszacsókoltam. Lassan szabadított meg a felsőmtől, majd a nadrágomtól. Mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk már késő volt. Megtörtént, amit nem tudtam visszacsinálni. Hogy én milyen szépen fogok elégni a pokol tüzén!

November 30.

Idegesen járkáltam a lakásban. Ya Ou bármelyik pillanatban megérkezhet, úgy érzem muszáj neki elmondanom, hogy mi történt Viktor és köztem.

  - Szia kicsim, megjöttem!-lépett be az ajtón. - Képzeld mekkora felfordulás van most mindenhol, pedig még csak advent első vasárnapja van!-nevetett.

  - Szia!-öleltem meg.

  - Mi történt?-a fenébe is, hogy ennyire ismer!

  - Ugye akkor is szeretsz, ha eszméletlen nagy butaságot csináltam, amit igazából nem is akartam?!-néztem fel rá könnyes szemekkel.

  - Kiről van szó és mikor történt?-sóhajtott nagyot.

  - Viktor, és körül belül kilenc, tíz napja.-hajtottam le a fejem.
  - Sose bírtam azt a gyereket.-vonta meg a vállát.
  - Akkor ennyi volt?-vettem magamra a kabátom.
  - Viccelsz? Egy hülye gyerek miatt nem foglak elveszíteni!-ölelt meg.
  - Pedig megérdemelném.-hajtottam le a fejem.
  - Gyere, menjünk el egyet sétálni. Oké?-fogta meg a kezem.
  - Oké.-bólintottam.

November utolsó napját így töltöttük, kéz a kézben. Sokan megbámultak minket az utcán, viszont barátomat ez egy cseppet se érdekelte.