Évzáró

Hey guys!:)

Elsőnek is: nagyon szépen köszönöm az elmúlt hónapokat! Az, hogy itt voltatok és olvastátok a blogot felemelő érzés számomra.
Másodjára:VALAMI ESZMÉLETLEN JÓ LEINER LAURA ÚJ KÖNYVE! Ha nem olvastátok a Késtélt akkor tegyétek meg! 

Bevallom, hogy azért nem résszel jelentkezek, mert ihletet kaptam. Ha ihletet kaptam akkor miért nem részt hozok? Kérdezzétek Nagy Márkot!:) 

KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!:)

#18

Kint meghitt hangulat uralkodott, bár eléggé zord volt az időjárás. Ya Ou mellett lépkedtem, néha rá néztem, néha felnéztem. Hófelhők gyülekeztek, de Ő csak telefonált. Hirtelen megállt, kérdően fordultam vissza, majd elrakta telefonját és rám nézett.

  - Szakítottunk?-kérdezte.

  - Micsoda?-döbbentem léptem hozzá.

  - Bianka előbb hívott, hogy lehozták az újságok.-dugta zsebre a kezét.

  - Mi?-indultam el a legközelebbi újságos felé, Ya Ou szorosan a nyomomban volt.

Kikaptam egy napilapot, majd belelapoztam. Tényleg le volt írva minden, szó szerint minden. Összecsaptam az újságot és felnéztem. Több újság címlapján is mi voltunk, köztük pár havilapon is, ami tinédzsereknek való. 

,, Ya Ou és Nia avagy a szakító próba" -állt a címlapon. Belelapoztam, majd megdöbbenten olvastam a sorokat.

,, Ya Ou és kedvese titokban voltak együtt több mint egy évig. Az X-Faktor során soha nem láthattuk a lányt, legalábbis nem a kedvese közelében. Mostanában viszont sokat látták együtt a párost nyilvános helyeken, és nem voltak restek megmutatni, hogy mennyire szeretik egymást. A szép románcnak a napokban lett vége. Egy csúnya szakítással váltak szét külön utakra, azonban nem tétlenkedtek. Ya Ou a gyönyörű Péterffy Lilivel randizgat, míg Nia egy modellfiúval tölti szabadidejét. Vajon azért hogy az egyik féltékeny legyen a másikra? Valószínűleg nem erről van szó, és boldogok a másik nélkül is."

Nem túlzok, sírógörcsöt kaptam. Mi lesz a következő, terhes vagyok Ya Ou-tól ezért újra együtt leszünk? Hülye média, hülye sajtó, hülye újság. Barátom a derekamra simította a kezét, majd kivette kezemből az újságot és visszarakta a helyére. Elhúzott az újságosbódétól, leültetett egy közeli padra.

  - Kicsim, ugye tudod, hogy amit írtak az nem igaz?-ült le mellém.
  - Minek írnak ilyeneket? Főleg rólunk?! Mindent igyekszünk titokban tartani, erre ilyeneket raknak címlapra.-töröltem le könnyeim.
  - Egy nap alatt elfelejtik, nem lesz semmi gond!-ölelt meg.
  - Nem fogják!-zokogtam.
  - Dehogynem!-vette elő telefonját.

Belépett a fényképezőbe, majd felém fordult és megcsókolt. Melegség áradt szét a testemben, minden porcikám őt akarta. Miután elváltunk nyomott egy puszit a homlokomra, majd felrakta a képet néhány közösségi oldalra. ,, Aki nem hiszi el az járjon utána!" -fűzte a képhez.

  - Nem kellett volna.-ráztam meg a fejem.
  - Enyém vagy, nem pedig holmi modellfiúé!-mosolygott majd megpuszilt.

Felálltunk, abban a pillanatban kezdett esni a hó. Mosolyogva megöleltük egymást, majd kézen fogva sétáltunk tovább a hóesésben. A városban már világítottak a karácsonyi fények, meghittség áradt szét a környéken. Egyik kávézóban futottunk össze Biáékkal, akik teli örömmel mesélték, hogy nem titkolják tovább a kapcsolatukat, végre felvállalták, hogy együtt vannak. Örültünk nekik, hiszen kemény két év áll mögöttük.

#17

Újra egyedül sétáltam Budapest egyik plázájában. Sietősen szedtem lábaim, miközben telefonom nyomkodtam.

  - Fenébe az ujjlenyomat olvasóval!-morgolódtam, majd észre se vettem, de belefutottam valakibe.
  - Hé, hé! Le ne gyilkolj már!-nevetett. - Itt lakok és már minden nap találkozok veled. Ez picit fura és különös, nem?-mosolygott.
  - Jaj, szia Viktor!-nevettem. - Nos igen, valóban különös!-bólintottam.
  - Mit csinálsz éppen? Mármint azon kívül, hogy ócsárolod szegény Apple terméket.-bökött mosolyogva telefonomra.
  - Keresek valamilyen ruhát karácsonyra. Te?-kérdeztem vissza.
  - Nos, csak találkoztam egy lánnyal. Tudod, ha Te már tovább léptél, akkor itt az ideje nekem is.-vakarta meg kínjában tarkóját. - Ti hogy vagytok a barátoddal? Yacsu?-ráncolta homlokát.
  - Ya Ou!-nevettem. - Elég jól megvagyunk, bár már rég nem annyira rózsás a helyzet.-vontam meg a vállam.
  - Nincs kedved meginni valamit?-mosolyodott el.
  - Felőlem.-vontam meg a vállam.

Beültünk egy kávézóba, majd egy pohár forró csoki mellett kezdtünk el beszélgetni. Elmondta, hogy egy modell lánnyal találkozgat, valamint szerepet kapott a munkájából kifolyólag Taylor Swift új videó klipjében. Büszkén néztem meg a videót, és elhatároztam, hogy valahogyan le fogom tölteni. Végül nagyon sok mindenről szó esett, például arról is, hogy Ő még egy cseppet sincs túl rajtam.

  - Viktor, ennek már majdnem egy éve!-sóhajtottam.
  - Miben jobb az a nyálgép, mint én? Mit tudott neked adni, amit én nem?-csapta le a telefonját az asztalra.
  - Elsőnek is: szegény Apple! Másodszor pedig: hidd el, volt oka annak, hogy léptem mellőled.-sütöttem le tekintetem.
  - Inkább hagyom a témát.-forgatta meg a szemeit. - Nem megyünk el valahová? Segíthetnék ruhát választani!-mosolygott.
  - Kedves tőled, lehet nem boldogulnék egyedül.-álltam fel.
  - Ugyan, tudod, hogy soha nem engednék meg még egy olyan kék buggyos ruhát! Határozottan nem áll jól neked!-rázta meg a fejét.
  - Különös, mindenki azt mondja, hogy jól áll nekem.-pislogtam nagyokat.
  - Az Én véleményem számít!-kacsintott, majd Ő is felállt.

A fél plázát bejártuk, mire találtunk egy elegánsabb butikot. Hosszas keresgélés után Viktor felnyújtott egy zöld, glitteres egybe ruhát. Tudta, hogy szeretem a pirosat, de nem karácsonykor. Tudta, hogy imádom az ilyen ruhákat, tud rólam mindent. Miután felpróbáltam a ruhát megmutattam neki is, és mint kiderült, mindkettőnknek nagyon tetszik. Tehát éppen a kasszához tartottunk, mikor megcsörrent a telefonja.

  - Szia anyu!-fordult el.

Mosolyogva nyugtáztam a történteket, és elkönyveltem magamban, hogy még mindig anyuci pici fia, ahogy pár évvel ezelőtt. Kifizettem a ruhát, majd mellém lépett.

  - A fenébe is!-húzta a száját.
  - Mi történt?-léptünk ki a tömegbe.
  - Ehhez valamilyen cipőt is kell venni!-vigyorgott, majd megfogta a kezem és magával húzott.

A legközelebbi cipőbolthoz húzott, majd azon belül is a magassarkúkhoz. Ya Ou nem szereti, ha magassarkúban flangálok, szerinte maradjak csak akkora, amekkora vagyok.

  - Szerintem elég lesz egy topánka is.-léptem egyet hátra.
  - Topánka? Megbolondultál?-püfögött. - Ez a nyerő!-mutatta fel az egy pár cipőt.
  - Valóban szép, de nekem erre nincs pénzem.-füllentettem.
  - Én állom!-húzott a pénztárhoz.
  - Csak ennyi lesz?-kérdezte az eladó.
  - Igen.-bólintott Viktor.

Ránéztem egy pillanatra. Magasabb volt nálam egy fejjel, mogyoróbarna szemei csak úgy csillogtak, egyik kezével az én kezem szorította, a másikkal pedig a pénzt nyújtotta az eladónak.

  - Kellemes ünnepeket fiatalok!-köszönt el a nő.
  - Viszont!-intett Viktor szatyorral a kezében. - Ezt is letudtuk, nos elég jó páros vagyunk!-húzta ki magát.
  - Nekem mennem kell.-álltam meg.
  - Jaj ne csináld már! Jó haver módjára végig álltam veled a sort, még cipőt is vettem neked.-mutatta a zöld szatyort.
  - Igen, ez mind kedves dolog. Viszont ilyet egy olyan csinál, aki már évek óta.. Hogy fogalmazzam meg, hogy értsd? Ezeket Ya Ou-nak kellett volna velem csinálnia. Őt szeretem, Ő a szerelmem.-túrtam bele hajamba.
  - Oh igen? És most hol van a Te Ya Ou-d? Hol van mindig? Hol volt akkor, amikor megcsalt? Oh, tudom már, egy másik nővel!-lépett közelebb hozzám.
  - Ne hánytorgasd a múltat!-lábadt könnybe a szemem.
  - Jaj Nia, nem úgy gondoltam!-ölelt meg. - Gyere, elmegyünk hozzám és megnézünk egy bugyuta karácsonyi filmet. Rendben?-karolt át.

Szipogva bólintottam, majd elindultam vele. Igazából nagyon közel lakik a plázához. Tizenöt perc séta volt csak az út, habár a hidegben többnek tűnt. Mikor felértünk a lakásba kellemes meleg fogadott minket. Gyorsan lerúgtuk magunkról a cipőket, a kabátokat pedig felakasztottuk a fogasra. Berakott egy értelmetlen filmet, majd az ágy végébe kuporodtunk. Úgy a film közepénél járhattunk, mikor maga felé fordított, majd megcsókolt. Végül is nem ellenkeztem, visszacsókoltam. Lassan szabadított meg a felsőmtől, majd a nadrágomtól. Mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk már késő volt. Megtörtént, amit nem tudtam visszacsinálni. Hogy én milyen szépen fogok elégni a pokol tüzén!

November 30.

Idegesen járkáltam a lakásban. Ya Ou bármelyik pillanatban megérkezhet, úgy érzem muszáj neki elmondanom, hogy mi történt Viktor és köztem.

  - Szia kicsim, megjöttem!-lépett be az ajtón. - Képzeld mekkora felfordulás van most mindenhol, pedig még csak advent első vasárnapja van!-nevetett.

  - Szia!-öleltem meg.

  - Mi történt?-a fenébe is, hogy ennyire ismer!

  - Ugye akkor is szeretsz, ha eszméletlen nagy butaságot csináltam, amit igazából nem is akartam?!-néztem fel rá könnyes szemekkel.

  - Kiről van szó és mikor történt?-sóhajtott nagyot.

  - Viktor, és körül belül kilenc, tíz napja.-hajtottam le a fejem.
  - Sose bírtam azt a gyereket.-vonta meg a vállát.
  - Akkor ennyi volt?-vettem magamra a kabátom.
  - Viccelsz? Egy hülye gyerek miatt nem foglak elveszíteni!-ölelt meg.
  - Pedig megérdemelném.-hajtottam le a fejem.
  - Gyere, menjünk el egyet sétálni. Oké?-fogta meg a kezem.
  - Oké.-bólintottam.

November utolsó napját így töltöttük, kéz a kézben. Sokan megbámultak minket az utcán, viszont barátomat ez egy cseppet se érdekelte.

#16

Telefonom kijelzőjét kopogtattam ujjaimmal ütemesen, izgultam. Maykee egy forrócsokit szürcsölgetett, közben pedig engem nézett. Hetek óta találkozgatunk már, Ő viszont egy lépést se tesz felém. Remélem ez nem lesz sokáig így.

  - Olivér keresett azóta?-sütötte le tekintetét.

  - Nem, de jobb is.-köhintettem.

  - Nem is hiányzik?-fogta meg az asztalon pihenő kezem.

  - Ő döntött így, oké?-lábadtak könnybe a szemeim. - Haza szeretnék menni.-álltam fel.

Bólintott, majd fizettünk és kiléptünk az épületből. Hazáig kísért, ám a kapunkban megállt. Kérdő pillantást intéztem felé, majd félve felé léptem.

  - Minden oké?-fürkésztem tekintetét.

  - Persze!-csillant meg szemében valamiféle remény szikra.

  - Gyere be! Borzasztó hideg van most hazamenni gyalog!-mosolyogtam majd kinyitottam az ajtót.

Mosolyogva követett a lakásba, majd a szobámba. Egymással szemben álltunk, nem tudtam mitévő lenni. Elképesztően csillogtak szemei, és eszméletlen jól nézett ki. Nem csak most, mindig. Végignézett rajtam, majd közelebb lépett hozzám.

  - Sajnálom, hogy eddig olyan emberre pazaroltad a szereteted aki nem érdemelte meg.-sóhajtott nagyot.

  - Már túl késő, hiszen már rég hülyét csináltak belőlem.-hajtottam le a fejem.

  - Sosincs túl késő!-csókolt meg.

Hirtelen kiment a fejemből a múltam, egyszerre csak jelenem volt és jövőm. Ösztönösen karoltam át tarkóját, majd húztam magamhoz közelebb. Sietősen gombolta ki nadrágom, én pedig szinte letéptem a felsőjét. Alig ismerem, de benne valahogy mindent megtaláltam. Ő nem egy Google, de sokkal jobb dolgokat nyújt nekem. Soha nem tapasztaltam még hasonló érzést, mintha a felhőkön jártam volna. Sokkal másabb volt, mint Olivér. Gyengéd volt, vigyázott rám, vigyázott ránk.

  - Remélem nem bántad meg.-húzta magára boxerét.

  - Őszintén szólva kezdek kétségbe esni.-túrtam kócos hajamba.

  - Ugyan! Már megkaptál, tehát nem fogsz megszabadulni tőlem!-mosolygott, majd nyomott egy apró puszit a szám sarkába. - Mit kérsz? Tea, kávé esetleg bor?-ült le mellém.

  - Téged kérhetlek?-kacagtam.

  - Telhetetlen!-nevetett majd megrázta fejét. - Természetesen, de nem szeretném, hogy kiszáradj itt nekem!-nézett mélyen a szemembe.

  - Bor jó lesz!-mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

  - Rögtön jövök!-viszonozta gesztusom.

Eldőltem az ágyon, majd csak magam elé meredtem mosolyogva. Végre boldog voltam egy olyan fiúval aki rövid időn belül lopta a szívembe magát, ezzel az előző lakót kegyetlenül száműzte. Rövidesen visszatért egy üveg Roséval és két borospohárral. Első közös esténk további részében borozgattunk, filmet néztünk és beszélgettünk. Úgy érzem, hogy ez örökre szól.

#15

Újra Magyarországon voltunk. Féltem, hogy Ya Ou soha többet nem fog bennem megbízni. Okot adtam rá, okot adtam arra, amire nem szerettem volna. A padon ülve egyre hűvösebb volt, majd valami szitálni is kezdett.

  - Megéri, hogy még mindig együtt vagyunk?-fordultam felé.

  - Talán nem kellene bíznom benned?-mosolygott. - Figyelj, nem számít, hogy mi történt kint, mert az ott történt, most pedig itt vagy! Ez a legfontosabb. Nem?-fogta meg a kezem.

  - Semmi se lesz már a régi!-álltam fel sírva, majd elindultam.

Az eső esni kezdett, én pedig jégcsappá fagytam. Idegesen raktam zsebre a kezem, mikor valaki elkapta a csuklóm. Megfordultam, de az illető már velem szemben állt.

  - Soha senkit nem szerettem még ennyire, mint Téged! Szeretlek, és ezen nem változtathat az, ami Hollandiában történt! Nem is voltál a tudatodnál, még jó hogy nem is tehetsz semmiről!-húzott közelebb magához.

  - Mivel érdemeltem ezt ki? Mit tettem, hogy így bízol bennem?-lábadtak könnybe a szemeim.

  - Azzal, hogy vagy nekem!-hajolt közelebb hozzám.

Az eső jég hideg volt, viszont amint hozzám ért ajkaival egyszeriben nyári szellő simogatását éreztem. Mikor ajkaink elváltak egymástól újra hideg lett, de amint megöleltem ismét éreztem a melegséget. 

November 20.

Egy hónap múlva már a karácsonyra készülődünk, illetve csak a normális emberek. Bianka és Én vagyunk az a két elvont agyú személyek, akik már most bevásárolnak, hogy minden a fa alatt legyen karácsonykor.

  - Te mit veszel Bencének?-pillantottam rá okos telefonom mögül.

  - Parfümre gondoltam, meg valamilyen órára.-meredt egy kirakatra.

  - Ez szuper ötlet!-mosolyodtam el.

  - Te mit veszel drága barátodnak, vagy magad leped meg egy fogamzásgátlóval?-vigyorgott gonoszan.

  - Hé! A drága barátomnak egy fekete inget gondoltam, meg valamilyen gitár pengetőt. Viszont lehet, hogy csak egy telefontokot csináltatok. Tudod, mivel majdnem ugyan az a telefonunk, csak neki fekete, nos arra gondoltam, hogy az Ő tokján az én képem lesz rajta, az enyémen pedig Ő. Lehet, hogy csak egy képet tetetek mindkét telefonra. Mit szólsz?-mosolyogtam.

  - Azt, hogy felesleges ennyit költened.-nézett végig rajtam. - Fakó vagy, inkább a maradék pénzből vennél magadnak szolárium bérletet!-nevetett.

  - Nem szeretek szolizni, viszont abban van valami, hogy felesleges lenne.-sóhajtottam.

  - Mi történt?-lepődött meg Bia.

Elmeséltem neki, hogy azóta nem érzem biztonságosnak a kapcsolatunkat, mióta történt a hollandiai eset. Ő is elmondta a véleményét, mely az volt, hogy feleslegesen strapálom magam emiatt. Szerinte, ha Ya Ou megbocsájtott és nem haragszik, akkor megbocsájtott és nem haragszik. Ebben lehet valami, hiszen régebb óta ismeri, mint én.

  - Nia?-hallottam egy ismerős hangot.

  - Te meg mit keresel Pesten?-rivallt rá Bianka.

  - Nyugi van, csak láttam, hogy itt vagytok, gondoltam köszönök.-vonta meg a vállát Viktor.

Nagy, fekete ballonkabátot viselt, mely ki volt gombolva, alatta egy fehér felső virított, lábain pedig egy sötétkék színű farmer feszült, mindehhez egy fekete cipőt párosított. Haja szokásához hívően kuszán, göndören díszelgett fején, néhány tincs pedig a homlokát verdeste. Kezeit zsebre dugta, így húzta maga előtt össze a ruhadarabot.

  - Régóta nem láttalak. Mi újság? Mi történt veled mostanában?-mosolygott rám.

  - Hosszú lenne még elmesélni is! Veled mi történt? Mi ez az új stílus?-kacagtam fel.

  - Felköltöztem Pestre, és beújítottam pár göncöt. Tetszik?-villantotta meg tökéletes fogsorát.

  - Nem, Jézusom! Hogy képzelhetted ezt, hogy rögtön a nyakadba ugrik?-szólt közbe Bianka, aki már nagyon ideges volt.

  - Jól áll, de nem Te vagy!-mosolyogtam. - Viszont mi most megyünk, mert még rengeteg dolgunk van. Jó volt összefutni!-ragadtam meg barátnőm karját.

  - A soha viszont nem látásra!-indult el Bia.

  - Majd még találkozunk, meg gondolom beszélünk!-intett Viktor.

  - Igen, szia!-kiabáltam neki.

Bianka pufogását, és átkozódásait nem lehetett nem hallani. Jól tudtam, hogy nem csípi Fábiánt, de hogy ennyire! Meglepő volt, hogy itt futottam vele össze. Nem hittem volna, hogy Budapestre költözik fel.

  - Még egy ilyen személlyel találkozunk én esküszöm lelövöm magam!-huppant le egy padra.

  - Viktor aranyos és kedves! Nem tett semmi rosszat!-mosolyogtam ideges barátnőmre.

  - Én akkor se csipázom! El ne bízd magad, még fikázni se fikázom! A fülzsírról nem is beszélve!-püfögött.

  - Nahát, Te tényleg nem bírod!-nevettem fel.

  - De nem ám!-nevetett velem együtt. - Na de menjünk el megvenni Bencének az ajándékait, aztán segítek neked, hogy megcsináltasd a telefontokokat!-állt fel, majd csuklómnál fogva maga után húzott.

A délelőttünk így zajlott, boltról boltra jártunk. A létező összes plázát, hipermarketet körbejártuk Budapesten, viszont megfelelő telefonost sehol nem találtunk. Ki tudja? Talán nem kellene megcsináltatnom.

#14

  Landolt a gépem, izgatottan lépkedtem a kijárat felé, majd Bianka kissé szétesve várt rám a kocsinak támaszkodva. Napszemüveg és a kapucni takarta arcát, viszont haját fel lehetett ismerni. De hol van Ő?

  - Szia Bia!-intettem neki elengedve a bőröndöm.

  - Ja, khm..szia!-intett vissza.

  - Nia hol van?-kérdeztem remegő kezekkel.

  - Ágyban, tegnap elengedtük kicsit magunkat.-vonta meg a vállát.

Ez magyarázatot adott mindenre, a kinézetére, a válaszai stílusára, mindenre. Beültünk a kocsiba, majd meg sem álltunk a hotelig. Mikor beléptem a lakosztályba, elképedtem, megsemmisültem. Ott feküdt, mellette egy vödör, és szörnyen nézett ki, ráadásul meztelen volt.

  - Mégis mit csináltatok ti?-fordultam Bianka felé, aki szája elé emelte a kezét és elrohant.

Megijedtem, féltem úgy, mint még soha. Mi történhetett vele? Ijedten néztem rá, köhögött, elég keservesen. Sietve segítettem fel, majd picit megütögettem a hátát.

  - Nia, mégis mi történt itt tegnap?-fogtam meg a kezét.

  - Mi csak buliztunk, jó estét csináltunk.-törölgette a szemét.

  - Miért sírsz? Mi történt?-ültem le elé, majd kezeit szorosan megfogtam.

  - Én nem akartam!-zokogott.

  - Mit nem akartál?-döbbentem le.

Lépteket hallottunk, majd Vanessa lépett be az ajtón. Nagyot sóhajtva ránk nézett, majd becsukta az ajtót.

  - Nem túl kellemes emlék ez, ami tegnap történt.-húzta be a sötétítőt.

  - Mégis mi történt?-emeltem fel a hangom.

  - Egy srác leitatta, és mint látod, szépen ki is használta a helyzetet.-mutatott zokogó barátnőmre.

  - Hogy hagyhattátok?-álltam fel hirtelen.

  - Mi se tudtuk! Szerinted nem állítottunk volna a gyereken?-rivallt vissza Vanessa. - Magatokra hagylak, beszéljétek meg! Viszont nem Ő a hibás!-csukta be maga után az ajtót.

Félve néztem kedvesemre, aki a könnyeivel küszködve nézett vissza rám. Felállt, majd megölelt. Sírva túrtam bele hajzuhatagába, úgy szorítottam még erősebben magamhoz. Elgondolkoztam, hogy tényleg megérte-e akkor azt mondani, hogy "igen" ?  Levettem kardigánom, majd rá terítettem.

  - Nem kellett volna eljönnöm!-sírt.

  - Nem a Te hibád, az enyém, amiért elengedtelek!-nyomtam egy puszit a homlokára.

  - Szakítani akarsz?-húzta össze a cipzárt.

  - Soha nem tenném meg!-csókoltam meg.

Hosszasan álltunk ölelkezve, majd egy férfi hangra lettem figyelmes. Rögtön megfordultam, majd amint megláttam az illetőt ökölbe szorult a kezem.

  - Mikor jöttél?-döbbent le.

  - Éppen elég ideje, hogy tudjak mindent. Hogy tehetted ezt, ráadásul a rokonoddal?!

  - Kérlek hagyd!-fogta meg a karom Nia.

A srác szó nélkül kiment a szobából, majd becsukta az ajtót. Barátnőm elküldtem felöltözni, még én rendbe raktam a lakosztályt. Hosszú órák után végre visszanyerte a szoba eredeti kinézetét, és Nia is újra emberi formában volt. Ujjaimat tördelve fordultam felé, ha nem szeretném ennyire, talán most azonnal itt hagynám. Lehajtott fejjel adta vissza a felsőm, majd leült a kanapéra.

  - Mi lesz velünk?-nézett rám könnyes szemekkel.

Hófehér kanapén félhomályban is jól kivehető volt az alakja, sötét szerelése pedig még jobban láthatóvá tette számomra. Nagyot sóhajtva vettem a kezembe telefonom, majd tárcsáztam Bencét. 

  - Szia, mondjad!-köszönt bele.

  - Szia! Figyelj, megtennéd, hogy előkészítesz mindent otthon? Holnap visszautazunk.-birizgáltam a kilincset.

  - Persze! Minden rendben? Bianka hogy van?-záporozott kérdéseivel.

  - Remekül van, és minden a legnagyobb rendben. Majd otthon beszélünk, szia!-nyomtam ki.

Barátnőm felé néztem, egyre inkább tűnt el, ezért felkapcsoltam a kislámpát, ami tökéletesen megvilágította arcát. Leültem mellé, majd megfogtam a kezét.

  - Hazajössz velem, rendben?-néztem mélyen szemeibe.

  - Rendben.-hajtotta le a fejét.

  - Kérlek ne legyen rossz kedved, nem a Te hibád!-öleltem meg. - Ugye nem csináltál semmi mást?-nyomtam puszit a homlokára.

  - Ami azt illeti, kipróbáltam bizonyos dolgokat. Nem történt belőle semmi komolyabb baj, nem váltam függővé.-szabadkozott.

  - Ezen kívül ugye már nincs más?-mosolyodtam el picit.

  - Nincs.-rázta meg a fejét.

Van az a bizonyos érzés, mikor érzed, hogy tényleg itt a vég. Most így éreztem a kapcsolatunkkal is, sötétnek és hidegnek tűnt, mint egy tökéletes hózápor egy téli estén, viszont itt már többé nem lesz tavasz.

  - Vége?-pislogott rám.

  - Vége?-kérdeztem magamtól. - Nem. Nincs vége, ezt még meg lehet menteni!-fordultam felé.

  - Tényleg?-állt fel hirtelen.

  - Ez remélem majd választ ad a kérdésedre!-álltam fel utána.

Derekára simítottam kezeim, majd egy gyenge, lágy, érzelmes csókot leheltem ajkaira. Szívem , mint egy gyorsvonat, úgy száguldozott a vér az ereimben. A szobát halkan sikító, érzelmes szavak vették be, majd elnyelte őket a saját levegővételünk zaja. Titokban tettük, titokban szerettük egymást, és ez így volt rendjén.

First Award

Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd el 11 embernek!

Magamról

1. Imádok énekelni és zenélni, egyesek szerint van hozzá tehetségem, mások szerint nem. Ezért inkább szobám négy fala között szórakoztatom a posztereim.
2. Könnyen barátkozok, ezáltal sok barátom van, de ha igaziakat akarjuk nézni két kezemen meg tudom számolni őket.
3. Általában amit veszek telefont, ruhát, cipőt, cuccot az mind saját pénzből van, és nem nyaggatom a szüleim a legújabb iPhone miatt.
4. Utálom a matekot, és nem is értem. Viszont angolból kitűnő vagyok.
5. Való életben is van barátom, és nagyon, nagyon, nagyon szeretem! <3
6. Nem olvastam az SzJG-t, viszont olvastam az Akkor Szakítsunkot és nagyon tetszett Leiner Laura írása és annak stílusa.
7. Általában a való életből merítek ihletet a fejezetekhez.
8. A LiveSound-ot már amúgy is kitaláltam, viszont akkor egy Eylar Fox FanFiction-nek indult.
9. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatom van, aminek nagyon örülök!
10. A Jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola, Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium büszke gimnazistája vagyok!:)
11. A zene a mindenem, és zenei úton szeretnék továbbhaladni a tanulmányaimmal!:)

Kérdések - válaszok

1. Írás, olvasás, lovaglás, zenélés.
2. Amszterdam!
3. Milka Oreo!<3
4. Feketék fehéren! :D
5. Zenélek, vagy csak egyszerűen filmezek.:)
6. Erre még van 4 évem!:)
7. Mindkettőt nagyon szeretem, de ha nagyon kell választani, akkor The Vamps!:)
8. Nem lenne igazából kívánságom, megtartanám valami nagyon fontosra. :)
9. Bizony!:) Barátom akkor mutat be a családjának!:)
10. Kézilabda örökké! <3
11. Talán a tél, lehet jégcsappá fagyok, de gyönyörű!:)

Köszönöm szépen ezt a díjat Egy Wayer nevű felhasználónak/ írónak!:) Én nem küldöm tovább, mert igazából nem nagyon tudok olvasni blogokat, de azért még egyszer köszönöm! :)

#13

Hollandiába érve kikapcsoltam a zenét, majd elindultam a csomagjaimért. Izgatottan lépkedtem, végül csomagjaimmal a vállamon elindultam a kijárat felé. Mikor kiértem nem hittem a szememnek, ott álltak!

  - Azt hitted elengedünk egy ilyen hosszú útra felügyelet nélkül?-nevetett fel Bianka, majd kitárta a karjait.

  - Bár az igazat megvallva a rókázás helyett magadra hagytalak volna.-köhintett Vanessa. - Vagyis bocsi, csak utálok repülni.-rázta meg a fejét.

Nevetve öleltem meg őket, majd beszálltunk a kocsiba, ahol a másod unokatesóm, Szabi és az egyik haverja, Bence ült. Lepacsiztam velük, majd beültem az első ülésre. Mikor Bianka beindította a kocsit a rádióból egy ismerős dal szólalt fel. 

  - Hova?-vigyorgott a többiekre.

  - Hotel New York!-kiabálták egyszerre.

  - Akkor lerakod a csomagjaid a hotelben.-kanyarodott ki a főútra Bianka.

Mikor lepakoltam rohantam is vissza a kocsiba és útba vettük a várost. Szabi előhúzott egy üveg Jack Daniel's-t, mindannyian sikítozva fejeztük ki, hogy most megmentette az estét. Az üveg körbejárt egyszer, majd még egyszer, és egyre sűrűbben került a kezembe az ital. Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de ha egyszerűen ki akarok kapcsolódni? A mólónál ért véget utunk, kiszálltunk az autóból, majd még további alkoholos italok társaságában leültünk a kissé nedves fa híd végére. Az italok egyre jobban ürültek, mi pedig egyre jobban éreztük azt, hogy velünk forog a világ.

Ya Ou szemszöge

Idegesen csörgettem meg ismét, viszont a számomra már ismerős hangposta jelentkezett. Újra próbálkoztam, ám a hang ezúttal is azt mondta, amit eddig.

  - Szia! Most jelenleg nem tudom felvenni, mert nem vagyok úgy igazából senkire se kíváncsi, de ha anyu vagy akkor rád kíváncsi vagyok! Mindegy! A sípszó után tudod mit kell tenned.-nevetett bele Nia hangja.

Ezt pont akkor csinálta, amikor velem együtt vett új telefont. Emlékszek, hiszen együtt voltunk aznap. Alig ment el pár órája, de már hiányzik. Ismételten próbálkozni kezdtem, de ezúttal se vette fel.

  - Mi a baj Ya Ou koma?-ült le mellém nevetve Bence.

  - Nem veszi fel! Tuti, hogy valami baj történt.-doboltam idegesen a lábammal.

  - Elmondjam?-tette kezét a vállamra.

  - Mégis mit?-álltam fel azonnal.

  - Bianka és Vanessa kimentek utána, tudod valahogy gyanús volt nekik ez a hirtelen utazás, illetve stílusváltás.

  - Vagyis akkor vigyáznak rá a lányok?-kúszott egy vándor mosoly az arcomra.

  - Igen, nem kell aggódnod!-bólogatott mosolyogva.

Valahogy eszméletlenül megkönnyebbültem, hiszen tudtam, hogy jó kezekben van. Nem iszik, nem drogozik és nem cigizik. Nagyon féltettem egyedül elengedni, főleg két fiú társaságában. Viszont az, hogy vele vannak a lányok nagyon nagy kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy ha Vani nem is, de Bia biztosan helyre rakja, ha arról van szó.

Szabolcs szemszöge

A lányok már dőltek jobbra-balra a sok alkoholtól, minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Bence rosszallóan nézett rám, mikor Niához próbáltam közeledni. Tudta, hogy hogy állok a dologhoz, és próbált lebeszélni róla, hiába. Amit a fejembe veszek, azt általában meg is valósítom, ha törik, ha szakad.

  - Haver, állj le!-lökött meg.

  - Úgyse fog rá emlékezni, csak egy kicsit.-nevettem.

  - Nem! Állj le most azonnal! Ha holnap is ennyire meg akarod tenni, amit akarsz, akkor tedd úgy, hogy Ő is tudjon róla!-rivallt rám.

  - Csss!!! Hagyjátok nyugodtan lemenni a napot!-csitított minket Bianka, akiből dőlt a pia szag, majd az utóbbi is.

Végül a lányok már annyira kész voltak, hogy inkább beraktuk őket a kocsiba, majd elmentünk a hotelbe.

#12

Álmosan lépkedtem a konyha felé. Ő ott állt, és rám nézett. Mosolyogva üdvözölt, majd megölelt. Melegség áradt szét a testemben, és egyre jobban azt éreztem, hogy visszaáll minden a régi kerékvágásba. 

°°°°

A város kellős közepén andalogtunk, mint a filmekben. Minden olyan volt, mint egy paródiának számító tökéletesen tökéletes szerelmes film. 

  - Hiányoztál!-ölelt meg hirtelen.

  - Valamit el kell mondanom.-öleltem meg.

  - Tessék?-lépett hátra egy lépést.

  - Tudod, van egy fiú, aki a másod unokatesóm, és meghívott magához Hollandiába. Nem sok időre, csak néhány hétre.-birizgáltam felsője cipzárját.

  - Menni szeretnél?-mosolygott.

  - IGEN!-csappantam fel hirtelen. - Ugye nem haragszol?-sütöttem le azonnal tekintetem.

  - Csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra!-bólintott.

Megkönnyebbültem, hogy így megbízik bennem, mondjuk nem én adtam arra okot, hogy ne bízzon. Kéz a kézben sétáltunk tovább, majd egy mozizás után hazamentünk.

3 nap múlva

Idegesen lépkedtem az ajtóhoz, majd vissza. Ujjaim tördelve raktam le levelem az asztalra, még utoljára visszanéztem a szobánkba, ahol még édesen aludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért gyorsan ki is slisszoltam a házból, majd fogtam egy taxit és meg sem álltam a repülőtérig. Miután az ellenőrző kapu felé haladtam gombóc keletkezett a torkomban, megtorpantam, majd hátra néztem. Be kellett látnom, hogy ez nem egy amerikai film, nem utánam fog jönni. Elindultam, miután sikeresen átestem a vizsgálaton kifele sétáltam, mikor meghallottam, hogy valakik a nevem kiabálják. A szívem kihagyott egy ütemet, majd megfordultam. Ya Ou, Bence, Sziki, és Adrienn futott utánam. 

  - Hát ti?-döbbentem  le.

  - Szerinted csak úgy leléphetsz búcsúzás nélkül?-húzott magához barátom.

  - Jól van, smároljatok! Viszont aztán én jövök!-csappant fel Adri.

Elmosolyodtunk, majd gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Eszméletlenül fog hiányozni, és nem viccelek, de már most hiányzik. Miután elváltunk megöleltem Adriennt, majd Szikit és Benit is. Adritól egy nagy tábla Oreos Milkát kaptam, Benitől pedig egy CD-t, de lelkemre kötötte, hogy csak Hollandiában nézzem meg, Szikitől egy könyvet, a kedvenc írómtól, Ya Outól pedig egy pendrive-ot, egy Rafaellót, és egy hatalmas nagy ölelést.

  - Mikor jössz?-törölte le az arcomról a könnyeket.

  - Három hét múlva.-szipogtam.

  - Meglátogatlak majd, ígérem!-csókolt meg.

  - Mikor?-néztem fel rá.

  - Amint lehet!-nyomott puszit a homlokomra.

A hangosbemondó egy pillanat alatt szakította meg az idilli jelenetet, még egy utolsó ölelést váltottam mindenkivel, Ya Ou arcára pedig egy puszit nyomtam. Felszálltam a gépre, majd az ablakhoz ültem. Fülesem jack dugóját telefonomba dugtam, majd elindítottam a lejátszási listát. Hiányozni fognak. 

#11

Már kismilliószor bocsájtottam meg neki, viszont Ő újra és újra összetörte a szívem. Ma augusztus 24.-e van, és a koncertjükre készülök a szomszédos városba. Őszintén magam sem tudtam, hogy miért akarok ennyire menni, de muszáj volt látnom. Lassan késznek nyilvánítottam kinézetem, majd kocsiba szálltam. Friss jogsisként kicsit remegett a kezem, de nem érdekelt. Célba vettem Jászberényt, majd meg sem álltam a Riszner József sétányig. Leparkoltam, majd a fényképezőgépem a nyakamba akasztottam, táskáját pedig a vállamra, derekamra kötöttem kedvenc farmerdzsekim, majd lezártam a kocsit. Mikor beértem nyüzsögtek a rajongók, pár lány felismert engem, ám nem mertek leszólítani. Végül is az egész Dance Fitness SE gálaműsora fantasztikus volt. Ők következtek, a lányok rohantak, a tömeg magával vitt. Első sorba kerültem, középre, képtelenség lett volna, ha nem lát meg. Kislisszoltam a hátsó sorba, majd felsétáltam a székekhez, és onnan fotóztam őket. Legfőképp Őt kaptam le legtöbbször. Bár meglepő ez?

Mikor vége lett a koncertnek a korlátokhoz sétáltam, hogy ellenőrizzem a képeket. A lányok felém kezdtek el rohanni, majd teljesen a vaskerítéshez nyomtak. Énekeltek mindenfélét, hülyéskedtek a polgárőrökkel, és a ByTheWay-t kántálták ütemesen. Egyszer csak hatalmas sikításra lettem figyelmes, a lányok még jobban a korláthoz nyomtak. Felpillantottam, majd megláttam Őt. Csodálkozva végignézett rajtam, majd elmosolyodott. Kitörtem a tömegből majd a kijárat felé igyekeztem. Egy üzenetet kaptam, tőle. " Gyere a hátsókapuhoz! " - állt a kijelzőn. Zsebembe csúsztattam a készüléket majd a kapuhoz vettem az irányt, nem sokkal később Ő is jött.

  - Kicsim!-ölelt meg. - Hogy-hogy itt vagy? Várj, nem is! Minden rendben van veled?-fogta meg a kezem.

  - Hanyagoljuk a témát.-sütöttem le tekintetem.

  - Örülök, hogy itt vagy!-simította kezét az arcomra.

  - Tulajdonképen én nem, fázok és éhes is vagyok.-léptem egyet hátra.

  - Gyorsan letudom őket, és a kocsinál várlak!-nyomott a homlokomra egy puszit, majd elrohant.

Odaballagtam a kocsihoz, majd neki támaszkodtam. Nem sokkal később megjelentek Ők is, Bence egyfajta csodálkozó képet vágott, Peti pedig lepacsizott velem.

  - Tehát akkor újra együtt vagytok?-mosolygott Sziki.

  - Igen! Mi az, talán azt képzelted, hogy csak úgy eldobom magamtól?-ölelt meg " barátom ".

  - Igazából nem tudom.-ráztam meg a fejem.

  - Hülyeségeket beszél!-intette le Ya Ou a fiúkat.

  - Olyanok vagytok, mint az időjárás!-forgatta meg szemét Bence.

  - Dehogy!-szólalt meg Sziki. - Az időjárás biztonságosabb, és sokszor kiszámítható!-nevetett fel Benivel együtt.

  - Gyere, hazaviszünk!-karolt át Ya Ou.

  - Nem, köszi. Kocsival jöttem, és azzal is megyek haza.-döntöttem fejem vállának.

  - Akkor skacok Ti menjetek nyugodtan, én Niánál leszek estére!-mondta, s ezzel a fiúk el is tűntek.

  - Ezt mégis hogy gondoltad?-boxoltam vállba.

  - Nekem van jogsim, még a kisasszonynak csak próba.-kacsintott.

  - Néha utállak.-nevettem el magam.

  - Sokszor pedig imádsz!-csókolt meg.

  - Állandóan.-öleltem meg.

Hamar hazaértünk, bár barátom esetében ez nem meglepő. Mikor beléptünk a szobámba rögtön az ágyamba vetette magát, felnevettünk. Visszagondoltam a régi időkre, mintha még mindig ott lennénk. Felült, majd mosolyogva felém nyújtotta kezét. Végignéztem rajta, majd hátrébb léptem.

  - Mi a baj?-lepődött meg.

  - Semmi, csak minden olyan, mint régen.-vontam meg a vállam.

Mosolyogva megfogtam a még mindig felém nyújtott kezét, magára rántott. Egyszerre nevettük el magunkat, majd megcsókolt.

  - Hálás vagyok az Istennek, hogy veled lehetek!-ölelt meg szorosan.

  - Ugye soha többet nem kell csalódnom benned?-simítottam bal kezem nyakára.

  - Még egyszer már nem!-nyomott puszit az orrom hegyére.

Az este folyamán sokáig beszélgettünk, majd reggel mikor felébredtem sehol nem volt. A párnán egy cetli pihent: " Meglepetésért mentem!:) "

PROMO PICTURE NUMBER ONE

Sziasztok! 

Most jelentkezek, de nem résszel! :)

Ne tartsatok gonosznak.

A tegnapi nap folyamán ByTheWay koncerten voltam, és fergeteges volt! :) Lett pár homályos képem, de lett közös Ya Ou-val ( Ő nyomta meg a gépet, bitch pls közösen tartottunk egy nyomorult kamerát) és Szikivel is. Most viszont a lényeg az, hogy bármit újrahasznosítok :) Tehét itt egy Ya Ou féle promóciós kép/plakát :) :D Remélem tetszik! :) Hamarosan jelentkezek!

#10

  Csak ültem mellette, és fogtam a fejem. El kellett döntenem, hogy mi legyen az elkövetkezendőkben. Vajon most is hazudik, vagy igazat mond? A szívem, mintha egy robogó gőzvonat lett volna, úgy zakatolt. Felnéztem rá, igazából az eddigi szavait alig hallottam, de azt hiszem döntöttem. Kérdő pillantást intézett felém, majd felbátorodtam és megszólaltam.

  - Nézd, lehet, hogy mindketten elrontottuk. Nem mutogathatunk egymásra, hogy Te vagy a hibás! Az óvodás viselkedés lenne, és szerintem mi, és a kapcsolatunk érettebb ennél.-sóhajtottam.

  - Ezzel azt akarod mondani, hogy adsz még egy esélyt?-mosolyodott el picit.

  - Igen.-bólintottam aprót.

Mutatóujjával maga felé fordította fejem, majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra. Tagadni se tudom, hogy még mindig Őt szeretem, viszont nem Ő mentett meg engem két napja. Nem Ő volt az, aki odaállt mellém, fogta meg a kezem és mondta azt, hogy: Együtt megoldjuk! Nem Ő volt, és ez fájt. Felállt, majd maga után húzott a szobámba. Rengeteg közös kép díszelgett a falon, polcon, és egyéb helyeken. Szobám falán poszterek milliói lógtak, mind ByTheWay-es volt, viszont Őt ez nem zavarta, hogy a falról néz rá vissza önmaga.

  - Akkor töltsük hasznosan az időt!-ölelt meg.

  - Mármint?-remegtek meg lábaim.

  - Az enyém vagy!-csókolt meg.

Bizsergő érzés áradt szét a testemen, majd egy könnyed mozdulattal lefektetett az ágyamra. Egyszerre akartam Őt, és féltem tőle. Egy csodálatos érzést tapasztaltam meg, vele. Bármennyire is megbántott a másik, attól még szeretni fogod örökké. Így voltam én Ya Ou-val, utáltam és imádtam egyszerre. Hosszú percek számomra óráknak tűntek, majd hamar észhez is tértem. Vajon tényleg megtettem ezt vele? Megérdemelte ezek után? Magamra rántottam a takaróm, és hátat fordítottam neki.

  - Minden oké?-kérdezte mellém bújva.

  - Persze, csak azon gondolkozok, hogy még pár napja utáltalak.-vontam meg a vállam.

  - Soha többé nem kell átélned azt, amit akkor! Szeretlek, és nekem Te kellesz, nem más!-ölelt magához.

Igazak lennének szavai, vagy ismét szépít? Gondolkozni sem volt időm, az összes gondolatom elhessegette egy csókkal. Vajon innentől kezdve minden más, minden jó lesz? Dudálásra lettem figyelmes, felültem az ágyamon, így pont kiláttam az utcára néző ablakon. Viktor állt a kapuban. Most mit tegyek? Megígértem neki, hogy soha többet nem leszek együtt Ya Ou-val. A fenébe is, szeretem Őt! Viktor számomra egy biztos jövő lenne. Céltudatos, okos, család centrikus. Pech, hogy én az előreláthatatlan jövő felé hajlok. Telefonom csörrent meg, Ő hívott. Ya Ou kérdőn nézett rám. " Felvegyem én? "- valahogy ezt vettem át tekintetéből.

  - Szia!-emeltem fülemhez a készüléket.

  - Hol vagy már az istenért?!-szólt bele idegesen.

  - Figyelj, lenne egy kis probléma. Bia magával hozott Budapestre, és itt kell maradnom határozatlan időre. Sajnálom!-hadartam el.

  - Értem, rendben! Akkor majd később beszélünk, szia!-nyomta ki.

Sóhajtva húztam magamra még jobban a takarót, majd Ya Ou-hoz bújtam. Szükségem volt a védelmére, az erejére. 

  - Hazudtál miattam?-remegett meg hangja.

  - Nem miattad, magam miatt. Nem szeretnék egy tanú lenni a bíróságon!-kuncogtam.

  - Szeretlek!-nyomott a fejem búbjára egy puszit.

A napok teltek, és ismét együtt voltam vele. Sokan bolondnak tartottak, köztük Bia és Bence is, de nem érdekelt. Lilivel az eset végére egészen jóban lettem, Ya Ou pedig újra csak velem van. Éppen az ágyban feküdtünk, és laptopon néztünk egy filmet. Most nyugodtság volt és béke. 

  - Kincsem, ugye szeretsz, és bízol bennem?-nézett rám félénken.

  - Persze! Milyen hülye kérdés ez?-lepődtem meg.

  - Csak szerettem volna tudni!-mosolygott majd megcsókolt.

A nap további részében elmentünk Biankáékhoz, egy kerti partira. Tehát ismét itt vagyunk, egy grillezős estén. A kis csapatunk megint összeült, hogy elmeséljük mi történt velünk az elmúlt két hónapban.

És ismét itt voltunk. Adrienn a telefonját bújta vigyorogva, Vanessa és Jiayun egymásba voltak gabalyodva, Bence és Bia a húst sütötték, Sziki és barátnője, Lili még nem érkeztek meg, én és Ya Ou a kert eldugottabb részében leültünk a fűbe egy nagy fa alá. Elmúlt a nyár, de a szerelmünk még mindig tart. Rájöttünk, hogy a tündérmeséket író abnormális embereknek kicsit igazuk van. Az emberek változnak, mint a béka, aki királyfi lett, mint az egykoron kedves nő, aki gonosz mostoha lett. Mi is változtunk, rengeteget.

Hamarosan újra jelentkezek egy kis trailerrel! :) Addig is ünnepeljetek egy kicsit, és bulizzatok!:) A sulival én is újra jelentkezni fogok, és kicsit megpróbálom színesebbé tenni a hétköznapokat. Mondjuk alapul imádom az őszt, sok színes falevél, narancssárga töklámpások, halloween, és ehhez hasonló kis cuki ünnepek! Na de nem rabollak téged tovább!:) Ha unatkoznál, akkor esetleg olvasd el újra, ahogy Bianka is!:) See you soon..:)

Kovács Antónia

író/szerző

#9

Két napja nem láttam a barátaim, két napja törték össze a szívem, két napja élek ismét Nagykátán. Viktor rakott elém egy tányér rántottát egy kis teával. 

  - Terveztél mára valamit?-ült le velem szembe.

  - Szerinted?-löktem arrébb a tányért.

  - Hát..-húzta a száját. - Én terveztem valamit mára, de abba neked is bele kell egyezned.-mosolygott.

  - Lökd ki gyorsan.-fontam keresztbe karjaim a mellkasom előtt.

  - Elmehetnénk strandra, aztán meg mondjuk moziba is.-vetette fel a tervét.

  - Mondhatok jobbat?-kérdeztem.

  - Parancsolj!-bólintott.

  - Felmehetnénk az egyik plázába, ehetnénk pizzát, majd vehetnénk pár cuccot és jöhetnénk haza.-fürkésztem arcát.

  - Remek, akkor öltözz és indulunk!-mosolygott, majd nyomott a homlokomra egy puszit.

  - Oké!-pattantam fel a helyemről.

Bianka szemszöge

Napok óta nem beszéltem már Niával, viszont most én, Bence és Ya Ou Nagykátára tartunk, hogy megtudjuk minden oké vele.

  - Haver, Niáék hol laknak?-szólt hátra barátom a gitározó srácnak.

  - A gimnáziumnál fordulj jobbra, aztán balra és ott vagyunk.-mondta rezzenéstelen arccal.

Mit mondhatnék? Sajnálom, de magának csinálta ezt az egészet. Leparkoltunk a hatalmas ház előtt, majd Ya Ou becsöngetett. Minden bizonnyal Nia anyukája jöhetett ki, hiszen tudtommal más nem lakik itt.

  - Jó reggelt!-intett az anyuka számára már jól ismert fiú.

  - Hát Te mit keresel itt fiam?-mosolygott az idősebbik.

  - Aranka, a lánya itthon van? Beszélni szeretnék vele.-vakarta meg tarkóját a hős szerelmes.

  - Nincs. Nálad lakik, nem?-nyitotta ki a kaput.

  - Igazság szerint két napja eltűnt az előző barátjával.-sütötte le tekintetét.

  - A Viktor gyerek!-csapott az anyuka a homlokára.

  - Igen.-húzta a száját Ya Ou.

  - Gyertek be, mindjárt előkerítem a lányom!-tárta ki a kaput.

Bearaszoltunk libasorba, majd leültünk a nappaliba. Egy hosszú telefonbeszélgetés után az anyukája ült le közénk. Elmeséltünk neki mindent, ami történt, és ami történni fog. Ya Ou úgy gondolja, hogy egy utolsó esélyt kér a barátnőjétől. Tény és való, Lili sokat járt Ákosékhoz, bár eddig úgy tudtam, hogy Maykee-ra hajt, vagy Botira. Rövidesen nyílt a bejárati ajtó, majd Nia és Viktor beléptek rajta. 

  - Bia!-ölelt meg azonnal.

  - PONT EZZEL A CSÁVÓVAL?-akadtam ki.

  - El kell magyaráznom valamit.-lépett hátra egy lépést. - Viktorral azelőtt jártam, hogy megismertem Ya Ou-t. Több mint négy évig voltunk párkapcsolatban, Ő segített nekem néhány napja. Anya, tudtad, hogy megcsalt?-mutatott a mögöttem álló fiúra.

  - Ya Ou téged?-nézett furán a lányára.

  - Igen.-felelt hallgatagon.

  - Nia, beszélhetnénk?-lépett elé a barátja, vagy a volt barátja. 

  - Szerintem semmi beszélnivalótok nincs!-húzta magához a barátnőmet Viktor.

  - Szerintem hagy döntse ezt el Nia!-lépett haverja védelmére a barátom.

  - Mit akarsz mondani?-lábadt könnybe a lány szeme.

  - Semmi nem az aminek gondolod, Lilinek ez egy beteges berögződése! Szerinted utánad jöttem volna, ha nem szeretnélek?-tette fel az igazán nyomós kérdést Ya Ou.

  - Két napig tartott búcsúzkodni Lilitől? Sajnálom Ya Ou, de ezt még szerintem Te se hiszed el. Miért kellett etetned azzal, hogy minden rendben van? Simán szakíthattál volna az indokkal, hogy már egyszerűen nem vagy hajlandó elviselni. Miért éppen a megcsalás volt a választásod?-érvelt vissza egy igazán jót a barátnőm.

Órákig hallgattuk még az erősebbnél, erősebb kérdéseket. Végül a hívatlan vendég távozott, de a két ember, akik eddig egy párt alkottak tovább veszekedtek. Bencével észrevehetetlenül kislisszoltunk, és körülnéztünk kicsit Nagykátán. Fagyiztunk, császkáltunk a városban, egy csodás napot töltöttünk el egymással.

  - Szeretlek!-húzott magához.

  - Én is téged!-fúrtam arcom mellkasába.

  - Be szeretnélek mutatni anyukámnak.-suttogta.

  - Tessék?-lepődtem meg.

Teljesen sokkolt az ötlete, hiszen eddig az ilyesmi nem merült fel soha. Persze anyum már ismeri Bencét, de arra sose került sor, hogy én is megismerhessem az édesanyját. Nagyon örültem, és minden gondolatomat lekötötte Bence terve. Mire visszaértünk Nia és Ya Ou egymás mellett ültek, szorosan. Meglepő volt számunkra a dolog.

  - Figyeljetek, én majd holnap felkeveredek valahogy Pestre. Menjetek csak nyugodtan!-mondta remegő hanggal Ya Ou.

  - De mire jutottatok?-kíváncsiskodtam.

  - Majd elmondjuk!-mondta Nia halkan.

  - Rendben! Sziasztok!-tolt ki Bence.

Hazafele végig azt beszéltük, hogy mi lehet most. Nem tudom, hogy én megbocsájtanék-e Bencének. Mondjuk soha nem csalna meg, de nem tudom, hogy mihez kezdenék.

#8

Napokkal, hetekkel később Adri zokogva keresett fel engem. Nem számítottam rá, ezt az öltözékem is tükrözte. Mamusz, rövid edzőnadrág és egy fehér póló volt rajtam, arról nem is beszélve, hogy ajtót is egy bögre kakaóval kezemben nyitottam.

  - Adri?-szólongattam barátnőm.

  - Én ezt nem hiszem el! Neked említette?-ült le a konyhában.

  - Persze, gyere be!-csuktam be a bejárati ajtót. - Mit és ki?

  - Olivér!-sírt továbbra is. 

  - Elsején beszéltem vele utoljára.-görgettem okos telefonom kijelzőjén megjelenő híváslistát.

  - Tegnap valami szörnyűséget közölt velem!-törölgette arcát.

  - Mit?-nyújtottam át neki zsebkendőkészletünk maradék száz darabját.  

  - Hányadika van ma?-szipogott.

  - Nyolcadik hónap harmadik napja. Miért?-hadartam el.

  - Tegnap ugye Olivér elkapott egy csúnya vírust, és nem állt színpadra se a srácokkal.-taglalta.

  - Igen, Ya Ou még magával is vitt.-gondolkoztam el.

  - Olivér ki fog lépni a bandából és kimegy külföldre. Itt hagy, meg se kérdezi, hogy akarok-e vele menni!-kezdett megint sírni.

És BUM! Olyan érzés kapott el, mintha mellkasba vágtak volna. Olivér kilép, itt hagyja Adriennt. Tartanom kellett magam, hisz most szüksége van valakire. Órákig zokogott a nappalinkban, majd hamarosan beesteledett, de Ő csak sírt és sírt.

  - Kérsz egy pohár limonádét, vagy valamit?-álltam fel.

  - Nem, köszi. Szerintem én lassan megyek, hiszen még anyuéknak is el kell mondanom a hírt.-törölgette szemeit miközben az ajtó felé lépkedett, ami épp kinyílt.

  - Itt meg mi történt?-pillantottam meg Ya Out. 

  - Te is tudtad!-viharzott ki Adrienn.

  - Őt meg mi lelte?-pislogott nagyokat barátom.

  - Olivér itt hagy mindenkit.-lábadt könnybe a szemem.

  - Szóval tudsz róla.-hajtotta le a fejét.

  - Miért nem szóltál egy árva szót sem?-néztem rajta végig.

  - Úgy gondoltam, hogy tudatni fogja veletek is. Minden rendben?-rúgta le magáról a cipőjét.

  - Semmi nem oké, semmi nem úgy alakul ahogy elterveztük!-ültem le a kanapéra.

  - Kincsem, nyugodj meg!-ült le mellém.

Szó nélkül megölelt, majd az ölébe húzott. Sírtam, amit szerintem minden normális ember tenne. Elvesztettem az egyik legjobb barátom. Hogy másképp reagálhatnék? Csak ültem és zokogtam a karjaiban, ami jelen pillanatban nekem egy menedék volt. A csengő szavára lettem figyelmes hirtelen, majd egyre sűrűbben hallottam azt az átkozott hangot. Ya Ou felállt és az ajtóhoz sietett.

  - Szia!-köszönt önfeledten boldogan egy ismerős hang. - Olyan rég találkoztunk, és gondoltam, hogy ideje bepótolni mindent! Ő ki?-mutatott rám a nappaliba beérve.

  - Lili, szerintem most nem alkalmas.-állt elé a barátom.

  - Ő MÉGIS KICSODA?!-kezdett el kiabálni Lili.

  - A barátnőm!-fogta meg Ya Ou a kezem.

  - Egyébként Kovács Antónia!-nyújtottam a szabad kezem.

  - Péterffy Lili.-rázta meg gúnyosan a jobb kezem.

  - Lili, mi lenne ha most elmennél?-tolta ki barátom a váratlan vendéget.

  - Mégis mióta van neked barátnőd?-lökte meg Lili Ya Ou-t.

  - Mi folyik itt?-lépett be Ákos az ajtón Botonddal.

  - Ya Ou megcsalt!-sikítozott Lili.

  - Nia?-nézett rám Ákos nevetve. - Niával már több, mint egy éve járnak.

  - MI?-csak ennyit bírtam kinyögni.

  - Én vagyok Ya Ou barátnője!-lépett felém Lili.

  - Akkor ezer bocs, én már itt sem vagyok.-léptem be a közös hálónkba.

Felfogni nem bírtam, és nem is akartam. Csak összeszedtem pár cuccom, majd tárcsáztam ŐT. Nem gondoltam volna, hogy valaha is újra felkeresem. Legutóbb egy éjszakai fürdőzésen láttam, azóta egyszer beszéltünk. 

  - Nia!-nevetett bele a telefonba. - Rég beszéltünk. Mi a baj? Miért hívsz?-hangja épp olyan boldog volt, mint amikor kijelentette, hogy mi egy pár vagyunk.

  - Viktor, bajban vagyok.-sírtam el magam.

  - Mi történt?-komolyodott meg a hangja.

  - Megcsalt.-dörzsöltem meg a szemem.

  - Gyere el a keleti pályaudvarig, ott várlak!-mondta. - Tudod, hogy én itt vagyok neked.-suttogta.

  - Köszönöm!-nyomtam ki a készüléket.

Felkaptam a fejem az ajtó nyitódására. Ő állt ott, akit jelen pillanatban utáltam és szerettem egyszerre. Elállta az utam, így kimenni nem tudtam.

  - Mióta tart?-vettem vállamra a táskám.

  - Egy hónapja.-hajtotta le a fejét.

  - Egy évet eldobsz miatta?-kérdeztem.

  - A menedzsere találta ki, hogy járjunk.-szorította össze az ajkait.

  - Megvan arra az ok, hogy miért dobtál el. Jobban szereted, okos és csinos lány, nem mellesleg idősebb is. Sokáig!-töröltem le a könnyeim majd arrébb löktem az ajtóból.

  - Nia! Kérsz te is palacsintát?-mosolygott Botond.

  - Köszi, de nem. Sok sikert a továbbiakban srácok!-intettem nekik, majd kiléptem az ajtón.

A lépcsőház visszhangzott a lépteimtől, majd a nevemre lettem figyelmes. Valaki kiáltott utánam, bár neki, nekünk már mindegy volt. Felnéztem, majd láttam, hogy rohan utánam. 

  - Kérlek ne menj el!-ragadta meg a karjaim.

  - Sajnálom, ezt az utat hagytad nekem.-simítottam meg arcát.

  - Adj egy esélyt! Nem akarlak elveszteni!-fogta meg a csuklóm.

  - Adj nekem időt, és adj magadnak is! Ha úgy érzed döntöttél akkor keress!-fordultam meg, majd lesiettem a lépcsőn.

Néhány perc múlva a keletinél ácsorogtam, és vártam rá. Nem kellett sokáig toporognom az esőben, hiszen egy fekete autó parkolt le mellettem. Ismerős volt, hiszen évekig ezzel vitt mindenhová . Kiszállt,majd rögtön megölelt. Bevallom, kicsit hiányzott már az a törődés, amit Ő adott.

  - Nem ezt mondtam neked?-szorított magához.

  - Köszönöm, hogy itt vagy!-szipogtam.

  - Gyere, még a végén megfázol!-terítette rám a kabátját. - Te, az ott nem a megcsalód?-mutatott a hátam mögé.

Tényleg ott volt, felém futott, de Viktor megállította. Igazából megöleltem volna Ya Ou-t, de jobb volt, hogy mégsem tettem. A haza vezető úton írtam a csajoknak üzenetet, hogy vége van. A telefonom folyamatosan hangjelzést adott, de Viktor egy csettintéssel elintézte ezeket. Nem a házunkhoz vitt, hanem egyenesen hozzá. Meglepett a dolog, de legalább nem kell vacsora közben elmesélnem a történteket.

#7

A Nap alacsonyan volt, nyugodni készült. Egy büfé előtti asztalnál ültünk, és hamburgert fogyasztottunk. Frusztráló érzés volt egyedüli lányként, de a fiúk megértették, hogy nehéz időszakon megyünk most keresztül. Viszont nyugtom itt sem volt, és ezért kicsit irigyeltem a Napot. Bianka, Vanessa, és Adri is folyamatosan üzenetekkel bombázott, persze hiába valóan. Barátom egy másodperc alatt blokkolta a telefonom, így további üzeneteket nem kaptam, aminek szívből örültem. Lassan befejeztük a vacsorának nem nevezhető falatozást, majd a hotelbe igyekeztünk. Fél úton persze feltűnt pár rajongónak, hogy Ők AZOK a fiúk, reflex szerűen lehajtottam a fejem, majd jobban szedtem a lábam. Egy kéz a csuklómhoz kapott, és maga mellé rántott, Ő volt az. Átkarolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Elmosolyodtam, a fiúkkal hamar beértünk a szálláshelyünkre.

  - Ki megyünk egyet sétálni?-mosolygott barátom a lépcsőnél.

  - Persze.-bólintottam, majd megöleltem.

Visszasétáltunk a part szélére, Balatonfenyveshez sok emlék köt. Kicsi koromban a szüleimmel ide jártunk kicsit kikapcsolódni, ez volt életem első leghosszabb útja. Csak andalogtunk, és szorosan fogtuk egymás kezét. Sok minden szóba jött, köztük a reggeli eset is.

  - Miért nem tudsz magasról tenni mások véleményére?-sóhajtott nagyot.

  - Csak rosszul esett apu szájából.-kaptam fel a fejem.

  - Felnőtt nő vagy, Te döntésed, hogy kivel akarsz lenni.-húzott magához. - És remélem velem akarsz lenni.-nevetett fel.

  - Örökké!-mosolyogtam.

Késő estig kint voltunk a vízparton, majd leültünk a homokba, ahol a gyerekek pár órával ezelőtt fájó szívvel rombolták szét remekművüket. Kezdett hideg lenni, így picit közelebb ültem barátomhoz. Csillagok milliói tündököltek felettünk, és a Hold egy lámpaként világított ránk.

  - Fázol?-ölelt magához.

  - Kicsit.-ásítottam.

  - Álmos vagy?-kuncogott.

  - Nagyon picit.-pislogtam nagyokat.

  - Visszamenjünk?-kérdezte egy mosoly kíséretében.

  - Maguk mit keresnek itt? Nem tudták, hogy ilyenkor tilos a parton lenni?-vakított meg minket egy elemlámpa fénye.

  - Elnézést, már itt sem vagyunk!-álltam fel.

Ya Ou követte a példám, majd a hotelbe sétáltunk vissza. A szobánkba beérve lerúgtuk magunkról a papucsokat, majd a háló felé vettük az irányt. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd az ajkaimra tért. Picit ellöktem magamtól, majd lesütöttem a tekintetem.

  - Szerintem lefürdök és alszok, hosszú volt a mai nap.-erőltettem magamra egy kis mosolyt.

  - Rendben. Nézünk egy filmet addig?-fordult a táskám felé.

  - Igen, elhoztam a Nagyfiúk második részét DVD-n.-nyitottam be a fürdőbe.

Megengedtem a meleg vizet, majd beálltam alá. Nem akartam gondolkodni, mert általában abból csak a baj származik. Gyorsan akartam végezni a fürdéssel, vissza akartam menni hozzá és megölelni. Magamra kaptam egy törölközőt, és elzártam a vizet. Kiléptem a fürdőből, Ő pedig éppen akkor guggolt le a lejátszóhoz. Köhintettem egyet, majd rám nézett. Láttam rajta, hogy kicsit megleptem, de felállt és kérdő pillantást vetett rám. Most mit tegyek? Valljak be neki mindent, hogy csak vele akarok lenni, és hogy öleljen meg, ne engedjen el soha, vagy mondjam azt, hogy mehet Ő is fürdeni? 

  - Mi a baj, kicsim?-mosolyodott el.

  - Én csak..-nyeltem nagyot. - Ölelj meg, kérlek!-csúszott ki a számon.

  - Tessék?-mosolygott. 

  - Ölelj már meg!-dobbantottam egyet a lábammal.

Egy szót se szólt, megölelt. Vizes voltam, de nem érdekelte. Karjai között biztonságot éreztem, majd ismét megszólaltam.

  - Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni! Melletted akarok ébredni mindennap.-hunytam le a szemeim.

  - Költözz hozzám!-mondta hirtelen.

  -Micsoda?-toltam el magamtól.

  - Egy éve járunk, ha a kapcsolatunk ki bírta idáig, akkor ezután is kibírja!-fogta meg a kezem.

  - Átgondolom.-ültem le az ágy szélére.

  - Az előbb hallottak alapján én nem gondolkoznék.-ment be a fürdőbe, ezzel magamra hagyva.

Felvettem magamra a pizsamám, majd bebújtam az ágyba. Ya Ou épp akkor végzett, befeküdt mellém, majd elindította a filmet. Nem szóltam hozzá, csak ránéztem. Szemüvegének lencséjében tükröződött az, ami a televízióban látható volt. Rám nézett, majd magához húzott.

  - Sajnálom, csak tudod elragadtak az érzelmek.-haraptam alsó ajkamba.

  - Soha ne kérj ezért bocsánatot!-simította meg a derekam.

  - Átgondolom ezt a költözést, megígérem.-öleltem meg.

  - Nem muszáj, megértem, ha azt mondod,hogy nem. Azt gondoltam a kapcsolatunk van már annyira erős, hogy ezt meglépjük.-szorított magához.

  - Szerintem is elég erős kapcsolatunk van, de egy saját ház, vagy albérlet húzós lenne.-ültem fel.

  - Igen, sajnos ez igaz.-ült fel Ő is.

  - Azt szeretném, ha hozzám költöznél!-pusziltam meg.

  - Komolyan?-döbbent le.

  - Igen!-mosolyogtam.

  - Skacok segítsetek!-rontott be Bence. - Bia szakítani akar, mert szerinte nem törődök vele és mert most sincs velem itt a Balatonon. Én nem akarok szakítani! Szeretem Őt!-sírta el magát.

Bencével mindig is jó viszonyt ápoltam, ahogy Szikivel is, de Olival van a legszorosabb kapcsolatom a fiúk közül. Elég mélyen érintett engem is az, hogy Bia szakítani akar két év után. Reflex szerűen megöleltem a zokogó haverom, majd elláttam jó tanácsokkal. Én, mint kívülálló személy is úgy láttam,hogy hanyagolja a barátnőm. Így azt tanácsoltam neki, hogy induljon el, és hozza ide most azonnal kedvesét,ha fontos neki. Hevesen bólogatva távozott, majd hallottuk, hogy becsukja az autó ajtaját.

  - Az én szerelmem most mentett meg egy kapcsolatot. Hogy lehet az, hogy ma reggel mégis szakítani akart?-nézett rám mosolyogva a barátom.

  - Óriási hiba lett volna,maradjunk annyiban!-kacsintottam.

Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Hamarosan azt vettem észre, hogy szinte már fekszem rajta. Gyorsan elváltam tőle és felkeltem az ágyból.

  - Hozok be rágcsát a filmhez. Mit kérsz?-fordultam hátra az ajtóból.

  - A feneked!-nevetett.

  - Fogd vissza magad!-parancsoltam rá.

  - Tudom, de ez kihagyhatatlan volt.-öltötte ki rám a nyelvét.

  - Hozok chipset.-forgattam meg a szemem.

Mikor visszaértem Ya Ou elindította a filmet, én pedig egy nagy tál chipsszel befeküdtem mellé. Sokat nevettünk a filmen, közben pedig el is fogyasztottuk a nassolni valónkat. Az éjjeliszekrényre tettem a tálat, majd Ő lekapcsolta a filmet. Magához húzott, karjaiban rögtön elaludtam. Sokkal kellemesebb, mint ha az éjszaka kellős közepén zavarja meg álmaim, amiben szint úgy vele voltam. Most éreztem igazán boldognak, és szabadnak magam.